Az intellektuális folyamatok nagy hatást gyakorolnak az érzésekre (például a félelemérzés a veszély tudatához kapcsolódik). Ugyanakkor az érzések nem kevésbé aktívan hatnak az észre, de nem mindig megvilágosító módon. Érzéseitől indíttatva az ember nagyon könnyen eljuthat az igen kívánt, de a valóságtól távoli eredményhez. Ezért hajlamosak az emberek arra, hogy valóságosnak véljék azt, amit látni szeretnének. Ahol a kívánság uralkodik a gondolat felett, ott – írta Feuerbach – megszűnnek a logika törvényei. Megfigyelték a következő érdekes részletösszefüggést is : azokban a gondolatmenetekben, amelyeknek következményei megfelelnek az ember kívánságainak, az érdekelt személy gyakran a súlyos logikai hibákat sem veszi észre, míg azokban az eszmefuttatásokban, amelyek ellentmondanak érdekeinek, viszonylag könnyen észreveszi az illogikusság sokkal kevésbé nyilvánvaló jeleit. „Az illúzió szükségszerű következménye a szenvedélyeknek, melyeknek ereje majd mindig lemérhető annak az elvakultságnak fokán, amelybe döntenek bennünket.”
Az erős érzések ködbe burkolják az észt, ahogy a gőz a tükör felületét. Ijedtségünkben néha egészen képtelen dolgokat teszünk, haragunkban tudatunkon kívül cselekszünk és beszélünk; a féltékenység pedig elvakítja értelmünket. A szenvedélyek felbomlasztják az öntudatos gondolkodás és cselekvés folyamatát (a félelem megbénít, a düh elvakít), míg az izgalmi állapot a javára lehet. A sikeres tevékenység feltételezi az önmagunk fölötti uralkodást.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ember társas lény
Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …