Minden szubjektív élményben van objektív tartalom, amely ezt az élményt meghatározza. Az érzések, tartalmuk objektivitásától függően lehetnek ésszerűek avagy ésszerűtlenek. A racionális érzés élmények és viszonyulások formájában helyesen tükrözi vissza az objektív értékeket. Az irracionális érzés általában inadekvát viszonyulást jelent a dolgokhoz.
A tudat magasabb szintjein a visszatükrözött tárgyakhoz való viszony az ember világnézeti álláspontjában, meggyőződéseiben jelenik meg. A meggyőződés nem egyszerűen ismeret, hanem egyben aktív viszony is ehhez az ismerethez, ennek a viselkedés irányító elveként való elfogadása vagy visszautasítása. A viszonyulás az érzelmi akarati szférában nyer kifejezést, amelyet a személyiség szelektív aktivitása jellemez. A tárgy tulajdonságai természetesen nem mindig válnak értékekké az ember számára. A dolgok értékelése viszonylagos, jelentős mértékben függ a szóban forgó személynek az adott tárgyban való érdekeltségétől. Ám ha az ember érzései élesen eltérnek a kognitív tartalomtól, ha „az ész és a szív perben áll egymással”, akkor esetenként éles belső konfliktusok keletkezhetnek, melyeknek kimenetele akár tragikus is lehet, például súlyos lelki zavarokra vezethet.
Amikor az ember tudatosítja a helyzetet, következetesen és mélyrehatóan gondolkodik, helyes és éles elméjű következtetéseket von le, akkor intellektuális örömöt érez. Ezzel szemben a gondolatok zavarosságát és homályosságát a levertség nyomasztó érzése kíséri. Tehát semmi sem megy végbe tudatunkban érzelmi aláfestés nélkül, s ennek döntő fontosságú értelme van az életben.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ember társas lény
Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …