Kezdőlap / Önismeret / A viszonyulás és a visszatükrözés

A viszonyulás és a visszatükrözés

Az érzésekben a tárgyak nem képmások alakjában, nem fogalmilag, nem önmagukban véve tükröződnek vissza, hanem az emberhez, a társadalomhoz, ezek szükségleteihez, érdekeihez és eszményeihez való viszonyukban. Ha például az ember nevet azon, ami nevetséges, ezzel egy meghatározott viszonyt fejez ki hozzá. De a nevetségeset lehet tisztán értelmileg is elemezni, anélkül hogy nevetnénk rajta. A viszonyulást nem szabad szembeállítani a visszatükrözéssel, de nem is redukálhatjuk az egyiket a másikra. Az érzelmi viszonyulást nem vezethetjük vissza teljességgel a visszatükrözésre, bár ettől elválaszthatatlan. Egy és ugyanazon visszatükrözés mellett különböző viszonyulások lehetségesek. Míg a tudat megismerő tevékenysége a tárgy lehető leghelyesebb megértésére irányul, a világot élmények formájában visszatükröző érzések értékelik a tárgyat, az ember viszonyát fejezik ki a fennálló avagy feltételezett körülményekhez, saját tevékenységéhez és ennek eredményeihez, a többi emberhez,ahhoz, ami kielégíti vagy nem elégíti ki igényeit, megfelel avagy nem felel meg érdekeinek, elképzeléseinek és fogalmainak. A szubjektum nemcsak az önmagukban vett dolgokat, ezek tulajdonságait és viszonyait tudatosítja, hanem ezeknek a jelentőségét is saját maga és a társadalom számára, és éppen ez alkotja azon mechanizmusok aktualizálásának a feltételét, amelyek a cselekvések lebonyolítását biztosítják. Mindaz, ami körülvesz bennünket, amivel csak dolgunk akad, meghatározott jelentést hordoz, amely egyaránt függ a mi tapasztalatunktól és maguknak az érintett dolgoknak a tulajdonságaitól. A jelentés függ mind attól, amit mi teszünk az emberekkel és dolgokkal, mind pedig attól, amit ezek tesznek velünk.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A bizalmasság foka

Más emberek jelenlétében, a látható társadalmi ellenőrzés feltételei közt alakváltozáson mennek keresztül az ember pszichikus …

Hozzászólás