Kezdőlap / Önismeret / A viszonyulás és a visszatükrözés

A viszonyulás és a visszatükrözés

Az érzésekben a tárgyak nem képmások alakjában, nem fogalmilag, nem önmagukban véve tükröződnek vissza, hanem az emberhez, a társadalomhoz, ezek szükségleteihez, érdekeihez és eszményeihez való viszonyukban. Ha például az ember nevet azon, ami nevetséges, ezzel egy meghatározott viszonyt fejez ki hozzá. De a nevetségeset lehet tisztán értelmileg is elemezni, anélkül hogy nevetnénk rajta. A viszonyulást nem szabad szembeállítani a visszatükrözéssel, de nem is redukálhatjuk az egyiket a másikra. Az érzelmi viszonyulást nem vezethetjük vissza teljességgel a visszatükrözésre, bár ettől elválaszthatatlan. Egy és ugyanazon visszatükrözés mellett különböző viszonyulások lehetségesek. Míg a tudat megismerő tevékenysége a tárgy lehető leghelyesebb megértésére irányul, a világot élmények formájában visszatükröző érzések értékelik a tárgyat, az ember viszonyát fejezik ki a fennálló avagy feltételezett körülményekhez, saját tevékenységéhez és ennek eredményeihez, a többi emberhez,ahhoz, ami kielégíti vagy nem elégíti ki igényeit, megfelel avagy nem felel meg érdekeinek, elképzeléseinek és fogalmainak. A szubjektum nemcsak az önmagukban vett dolgokat, ezek tulajdonságait és viszonyait tudatosítja, hanem ezeknek a jelentőségét is saját maga és a társadalom számára, és éppen ez alkotja azon mechanizmusok aktualizálásának a feltételét, amelyek a cselekvések lebonyolítását biztosítják. Mindaz, ami körülvesz bennünket, amivel csak dolgunk akad, meghatározott jelentést hordoz, amely egyaránt függ a mi tapasztalatunktól és maguknak az érintett dolgoknak a tulajdonságaitól. A jelentés függ mind attól, amit mi teszünk az emberekkel és dolgokkal, mind pedig attól, amit ezek tesznek velünk.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Az ember társas lény

Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …

Hozzászólás