IV. Károly meg akarta békíteni a nemzetiségeket, és hajlandó lett volna a dualista rendszer föderalisztikus átalakítására. Magyarországon választójogi reformmal kívánta leszerelni a dolgozók növekvő elégedetlenségét. Az uralkodóváltás bátorította a parlamenti ellenzék küzdelmét Tisza István miniszterelnök ellen, akinek távozását IV. Károly is szívesen látta volna. Április végén a király felszólította Tiszát …
Érdekel a cikk folytatása? »
Franchet d’Esperey hadserege szinte ellenállás nélkül nyomult északi irányba. Az osztrák-magyar hadsereg halálharangját mégis az olasz fronton meginduló támadás húzta meg. 1918. október 26-ről 27-re virradó éjjel nagy tüzérségi fedezettel olasz és angol egységek hídfőket létesítettek a Piave folyó bal partján, majd a hídfőkből kiinduló támadás több helyen áttörte az …
Érdekel a cikk folytatása? »
Kezdetben csak kevesen emelték fel a szavukat a háború ellen a szellem táborából: előbb Ady Endre és Kassák Lajos, majd Babits Mihály és Szabó Ervin. A fáradtság, sőt háborúellenesség hangulata 1915 derekán vált érezhetővé. 1914-ben a parlamenti ellenzéki pártok is a hadüzenet elszánt támogatói voltak, s a háborút korábban ellenző …
Érdekel a cikk folytatása? »
1918 márciusában német offenzíva indult nyugaton, azonban a második marne-i csatában a franciák újból megállították az előnyomulást. Közben az amerikai csapatok is megérkeztek. A júliusi harcokat már nem a német támadás visszaverése, hanem az antanttámadások megindulása jellemezte. Augusztus 8-án pedig Amiens városától keletre az antanterők meglepetésszerű támadást hajtottak végre. Ebben …
Érdekel a cikk folytatása? »
A blokád és az aknazár ellen megtorló fegyverként a németek mind hatékonyabban alkalmazták a tengeralattjárókat. A német főparancsnokság a brit szigeteket környező tengereket olyan hadizónának nyilvánította, ahol minden ellenséges hajót elsüllyesztenek. Persze a tévedések sem voltak kizárhatók, amelyeknek semleges hajók is áldozatául estek. A német hadvezetés úgy vélte, célszerűbb előbb …
Érdekel a cikk folytatása? »
Az Egyesült Államok hadbalépése Az Egyesült Államok 1914-ben semleges maradt. Az amerikai közvélemény többsége azonban – már csak a hagyományos nyelvi, kulturális és gazdasági kapcsolatok alapján is – a háború kezdetétől az angolokat és a franciákat pártfogolta. A lakosság jelentős német és ír származású rétegei viszont a központi hatalmakkal rokonszenveztek. …
Érdekel a cikk folytatása? »
Az első világháború második évétől döntő jelentősége lett a hátországnak. Kezdetben a háborús propaganda mindkét oldalon sikerrel manipulálta a közvéleményt. Mindenütt lelkes tömegek özönlötték el az utcákat, propaganda Párizsban ugyanúgy mint Berlinben a gyors győzelmet remélő, önként is bevonulni hajlandó katonák, és a háborút nemzeti ügynek hívő tömegek hazafias és …
Érdekel a cikk folytatása? »
A háború kezdetén mindkét katonai csoportosulás gyors döntést tervezett. A háború ennek ellenére immár harmadik évébe lépett. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy még a vezérkarok sem rendelkeztek olyan tapasztalatokkal, amelyek alapján reálisan mérhették volna fel az új háború kimenetelét. Olyan fegyverzettel és katonai erővel mint akkor, – beleértve a közlekedés …
Érdekel a cikk folytatása? »
A német vezérkar úgy vélekedett, hogy az orosz haderő az 1915-ös kudarc után sokáig nem tér magához. A keleti fronton tehát elég lesz kis erőkkel állásharcot folytatni, és az innen átcsoportosított csapatokkal döntést lehet kicsikarni a nyugati hadszíntéren. Ezért támadták Verdun erődjét, ahol 1916 februárjában a világháború egyik legvéresebb csatája …
Érdekel a cikk folytatása? »
A központi hatalmak eddig nem hadviselő szövetségese, Olaszország, 1915 májusában végül is az antant oldalán lépett be a háborúba. Olaszország belépésével a Monarchia újabb jelentős fronton kényszerül harcolni. Az Alpok körzetében és az Isonzo folyónál 1915-ben indított olasz támadásokat a Monarchia óriási vérveszteségek árán megállította. Az isonzó környéki rendkívül véres …
Érdekel a cikk folytatása? »
LifePress Életmód magazin