LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A dalmata (Dalmatinska, Dalmatinac, Dalmatiner) nevét Horvátországnak annak a régiójáról, Dalmáciáról kapta, ahonnan származik. Kialakulását az 1400-az évek környékére teszik, 1920 körül kezdett el terjedni Horvátországon kívül – különösen Angliában vált népszerűvé szokatlan mintázata miatt. A dalmata könnyen felismerhető, sima, fényes szőrzetén hófehér alapon fekete vagy ritkábban májbarna pöttyei jellegzetessé teszik. Foltjai kerekek, a végtagokon kisebbek, mint a test más részein, és nem fedik át egymást. Az orr és a szem szélének színe megegyezik a pöttyök színével. Szőre rövid, kemény, szőrszálai sűrűn állnak. A kölykök születésükkor teljesen fehérek, pöttyeik később jelennek meg. A dalmatát 56-61 centiméter közötti marmagasság, és ehhez 23-25 kilogrammos testtömeg jellemzi. Ismertetőjele a magasan tűzött, lekerekedő hegyű fül, egyenes mellső láb, ívelt nyak, izmos, lekerekített hátsó rész, csánkig érő farok. Mancsai macskaszerűek, kerekek, jól íveltek. Várható élettartama tizenkettő év.
A dalmata általában nyugodt, éber kutya, barátságos, jókedélyű. Társaságkedvelő, családjához ragaszkodik, épp ezért is kedvelt társasági kutya. Népszerűségében nagy szerepet játszik Dodie Smith Százegy kiskutya című 1956-ban megjelent könyve, majd az ennek alapján készült 1961-es rajzfilm és az 1996-os film. Különösen a második film megjelenése után nőtt meg ugrásszerűen a dalmaták iránti érdeklődés, amelyet az állatok sokszor megsínylettek, ha felkészületlen gazdához vagy nem megfelelő környezetbe kerültek. Ennek eredményeképp a megunt dalmatákat tömegesen tették utcára vagy vitték menhelyre. Mára ez a lelkesedés alábbhagyott, de ma is alig van, aki ne ismerné Pongót vagy Perditát.
