LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Bár testünk kilencven százalékát víz alkotja, a természet az embert mégsem a víz alatti életre tervezte. A folyók, a tengerek és az óceánok szépségük mellett számos látható és láthatatlan veszélyt rejtenek magukban. Az extrém sportolók a természet erőit kihasználva próbálják ledönteni az emberi teljesítőképesség és a műszaki lehetőségek korlátait.
A légzőkészülék nélküli könnyűbúvárok, a szabadmerülők mára elérték a 127 méteres merülést, ami azért számít extrémnek, mert még a legjobb úszók is csak nehezen tudnak akár 15 méternyi mélységbe is merülni. A világ legjobb szabadmerülői olyan sokáig képesek visszatartani a lélegzetüket, hogy az már vetekszik sok tengeri emlős adottságaival. A speciális uszonyok és a megfelelő légzéstechnika a legfontosabb segítőik ebben a sportágban. A hiperventilálás módszerével, amikor a merülés előtt hosszabb időn át mélyeket lélegeznek, növelik tüdejük oxigéntartalmát, hogy később kevesebb oxigénre legyen szükségük. Emellett takarékoskodnak a víz alatti mozdulataikkal.
A palackos könnyűbúvárkodás népszerűsége ellenére veszélyes sportág. Ha a baleseteket el akarjuk kerülni, akkor ismernünk kell, hogyan hatnak a nyomás és a megváltozott légzéskörülmények az emberi testre. Egy könnyűbúvár balesetekkel foglalkozó tanulmány kimutatta, hogy a legnagyobb veszélyt nem a felszerelés, hanem az ember jelenti önmagára nézve.
Ahogy az emberi szervezetre ható nyomás nő a víz alatt, úgy nő a palackból a véráramba kerülő levegő mennyisége. Ha a búvár nagyobb mélységből túl gyorsan jön a felszínre, a vérébe kerülő gázok, főleg a nitrogén, buborékként szabadulnak fel a szövetekben. A folyamat egy kicsit ahhoz hasonló, amikor felnyitunk egy szén-dioxiddal dúsított ásványvizes palackot. A „nitrogénnarkózis” elnevezésű betegség álmosság formájában jelentkezik, ami a víz alatt halálos. A búvárok bázisául szolgáló hajón általában található dekompresszáló kamra, ennek segítségével a hirtelen nyomásváltozás okozta tünetek megszüntethetőek.
