LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Mi hívta létre a visszatükrözés mintegy kettős formájának megjelenését: vagyis azt, hogy kialakult egyrészről a valóság szubjektív reprodukciója, másrészről e reprodukciónak a szubjektum számára való adottsága?
Az ember nem jött kész öntudattal a világra. Az öntudat kínok közt született meg, s bonyolult, tövises utat kellett megtennie. Mind a mai napig keveset tudunk még félállati állapotban élő távoli ősünk szellemi világáról. Azonban a történeti idők legkezdetétől fogva az ember állhatatosan törekedett környezete és önmaga megismerésére. Fejlődése abban a mértékben irányult önaffirmáriciója és önmegismerése felé, ahogy megnövelte valóságos hatalmát a természet felett, amennyire megtanulta a társadalmi termelési folyamatban általa létrehozott dolgok világán, a változó társadalmi viszonyok tudatosításán, a más emberekkel való állandó érintkezésen keresztül ismerni meg önmagát, nem pedig személyes „Én” -jén keresztül, amely mint ezt egyes idealista filozófusok, például E. Cassirer állítják – a lélek misztikus kategóriájából kinőve, maga állítana meghatározott határokat önmaga elé.
Az állat tevékenysége nem eszköze élettevékenységének, „az állat közvetlenül egy az élettevékenységével”. Tevékenysége éppen ezért nem jelenik meg számára tárgyként. Nyájszerű létezése korszakában az ember tudatának tárgyát is, szemmel láthatólag, csak a külvilág alkotta, azaz a természeti tárgyak és a más emberek. Az ősközösségi, nemzetségi társadalom szintjén azonban a tudat már nem csak arra irányul, ami kívül fekszik az emberen.
Az ember kialakulásának folyamatában munkatevékenysége mind jobban elkülönült a fogyasztás folyamatától, e kettő kapcsolata mind közvetettebb jellegű lett: az ember számára nemcsak a rajta kívül létező világ, hanem saját tevékenysége is tárggyá vált.
