Hisztéria

Valaki – általában egy nő – ki van borulva, hadonászik, üvöltözik, csapkod. Sokan így képzelik el a hisztériás személyiséget. De ez a közhelyes kép csupán szélsőséges esetben igaz, ráadásul korántsem csak nők viselkedhetnek hisztérikusan.
Ma a pszichológusok azt vallják, hogy a hisztéria lelki eredetű, magatartászavarokkal járó betegség, aminek két válfaja van.
Az egyikre az jellemző, hogy lelki hatásra szembeszökő testi tünetek támadnak. A másik tünetei az emlékezetkiesés, az alvajárás, a kóborlási hajlam.
A hisztériás neurózisra leginkább a hisztériás személyiségek hajlamosak. Az ilyen személyiség érzelmileg éretlen, felszínes, könnyen nevet vagy sír, könnyen lelkesedik vagy esik kétségbe. Realitásérzéke alig van, gyakran téved emberek és helyzetek megítélésében. A kötelességeit és a vágyait összemossa, s ha vágyai, esetleg irreális vágyai elérésében valami akadályozza, kiborul, jelenetet rendez, vádaskodik, zokog. Hajlamos a túlzásokra. Szívesen választ olyan foglalkozást, ahol szerepelhet, mások vezetését is szívesen elvállalja. Esetleg sikerei ellenére is folyton úgy érzi, nem ismerik el kellőképpen.
A pszichoanalitikus felfogás szerint a hisztéria is elfojtott vágyakra vezethető vissza: valaki más szeretne lenni, mint amilyen a képességei, lehetőségei szerint lehet, szeretné, ha környezete jobban elismerné, jobban figyelne rá.
Ha például nem ismerik el annyira, mint szeretné, nem ő van a társaság középpontjában, akkor megbetegszik, mintegy hisztériás neurózissal hívja fel magára a figyelmet. Hisz, ha elájul vagy görcsölni kezd, mindenki rá fog figyelni, azaz mégis ő kerül a centrumba. Ez a folyamat természetesen nem tudatos.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Értelmi retardáció

A népességnek mintegy 3 százaléka – ami elég tetemes rész! – olyan alacsony teljesítményt nyújt …

Hozzászólás