A VLCD diéta egy igen alacsony energiájú fogyókúrás módszer. A lényege az, hogy a fogyókúrázó nem fogyaszt napi 600-800 kalóriánál nagyobb mennyiségű ételt. A testsúly vonatkozásában azok jönnek szóba, akiknek 40-100 százalék testsúlyfeleslegük van, amely körülbelül 31-44 közti BMI-nek felel meg. 100 százalék feletti testsúlytöbbletnél is szóba jöhet VLCD, ha a sebészeti megoldások feltételei hiányoznak. Egyes ajánlások szerint alacsonyabb testsúly esetén, 27-30-as BMI-értéknél is alkalmazható a VLCD, ha orvosi indikáció áll fenn (például diabetes mellitus vagy hipertónia, vagy súlyos hiperlipoproteinémia). Mások 35-ös BMI alatt nem ajánljál. Azok, amely miatt alacsonyabb testsúly esetén nem ajánlott alkalmazni, elsősorban a következő: normál súlyú egyéneknél kimutatható, hogy ha alacsony energiájú diétán tartották őket, testsúlycsökkenésük 37%-a származott csak a zsírszövetből, 63%-uk testfehérjéből és vízből. Kövéreknél ez fordítva van, itt a testsúlycsökkenés 76 százaléka származhat a zsírszövetből, VLCD esetén is. Tehát minél kövérebb valaki, annál jobban védi fogyókúra esetén a zsírmentes testszövetét, az izomszövetét. Minél alacsonyabb a súlya valakinek, annál többet fog veszíteni kis energiájú diétán az izomszövetéből, ezért a VLCD náluk nem ajánlott. A testzsír elosztás is lehet szempont a VLCD választásában sokkal inkább indokolt VLCD-t alkalmazni alma típusú elhízottaknál, főleg férfiak között, mint a körte típusú elhízottakban. Az elhízás szövődményei, a szív- és érrendszeri betegségek, rizikófaktorok jelenléte esetén a VLCD sokkal inkább indokolt.