Kezdőlap / Állatok / Hüllők / A krokodil egy igazi ősi faj

A krokodil egy igazi ősi faj

A krokodilok a mai állatvilág legősibb képviselői közé tartoznak, a faj kialakulása korábbra tehető, mint a dinoszauruszoké. Ez alatt a hosszú idő alatt, azonban, küllemük alig változott. Ma mint egy húsz fajuk van, között találjuk még a legnagyobb ma élő hüllőt. A krokodilok körülbelül 200 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki. Az ősi krokodilok még teljesen szárazföldi életmódot folytattak, nem úgy, mint az utódaik, amelyek részben a vízben élnek. Lábuk hosszabb, orruk rövidebb volt, mint a ma ismert krokodiloké. Miközben a földtörténeti középidő (mezozoikum) vége felé, körülbelül 65 millió évvel ezelőtt az akkori szárazföldi fajok jelentős része kihalt, az krokodilok eléggé alkalmazkodóképesnek bizonyultak ahhoz, hogy fennmaradjanak.
A krokodilok és az aligátorok a hüllők osztályának Crocodylia rendjébe tartoznak. Könnyen felismerhetők jellegzetes gyíkszerű testalkatukról, a testüket borító pikkelyekről és szarulemezekről, félelmetes fogakkal fölfegyverzett hatalmas, erős állkapcsukról. A krokodilok minden faja kivétel nélkül a Föld melegebb tájain honosak. A rendet három családra osztják: az egyikbe a krokodilok, a másikba az aligátorok és a kajmánok tartoznak., a harmadik pedig egyetlen fajból, a gaviálból áll. A krokodilok karcsúbb testűek és megnyúltabb fejűek; az aligátorok és a kajmánok feje rövidebb és szélesebb. A krokodilok könnyen megkülönböztethetőek arról, hogy amikor a szájuk csukva van, alsó fogsorukban a negyedik fog jól látható. Az aligátoroknál ez a fog nem látszik, mert egy gödörbe helyezkedik el. Bár az egyes fajok alkatukban feltűnően hasonlítanak egymáshoz, végső testméretük tág határok között (1,5-7 m) változik. A krokodilok valamennyi faja vízközelben – mocsaras területen, kisebb nagyobb tó, lassan hömpölygő folyó vagy csatorna mellett – él, és sokat tartózkodik a vízben. Hidegvérű állatok lévén a vízre mint a hőmérséklet-változásokat tompító közegre van szükségük. Az éjszakát rendszerint a vízben tölti, napközben pedig a parton heverészik és sütkérezik a napon. Kánikulában árnyékba húzódik, vagy a víz alá merülve hűti le testét. A nagy hőségben leggyakrabban nyitott szájjal lehet látni a krokodilokat – mivel verejtékezni nem képesek, és csak így tudják a vizet párologtatni, s ezzel testüket hűteni. A krokodil szívesen él nagyobb csoportokban, védik a territóriumukat, és a csoportban rendszerint egy domináns hím uralkodik. A domináns hím több időt tölt a vízben, a területének határa mentén föl-le cikázva elűz minden más nagy termetű hímet, és gyakorta hangos üvöltést hallat. A krokodilok sokféle hangot tudnak kiadni – röfögnek, sziszegnek, morognak és mély hangon vartyognak -, s e hangok mindegyikének külön jelentése van.
A szárazföldön általában eléggé könnyedén járnak testükből oldalirányban kinyúló lábaikon, de ha kell, egyfajta szaggatott vágtára váltanak, vagy hason csúszva lopakodnak.
A vízben erőteljesen úsznak, hosszú, erős farkuk széles csapásainak köszönhetően. A vízben képesek hosszú órákig mozdulatlanok maradni, ekkor az egész testük a víz alá merül, csak a fejük tetején elhelyezkedő orrnyílásuk, szemük és fülük emelkedik a víz színe fölé. Lélegezni csak a víz fölött tudnak, de hosszabb időre is lemerülnek a víz alá. Ilyenkor fülük és orrnyílásuk becsukódik, szemükre védőhártya ereszkedik.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Teknősmentés a Mafia-szigeten

A világ öt tengeri teknősfaja közül a Mafia-szigeten négy honos. A tengeri teknősök a következők, …

Hozzászólás