LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
1914 előtt az egyes nemzetek, nemzetiségek a Habsburg birodalmat menedéknek tekintették az orosz, illetve a német uralmi törekvésekkel szemben. 1918-ban a katonai vereség nyilvánvalóvá tette, hogy a Habsburg hatalom ezt a védelmi feladatát nem képes többé ellátni, ezért már nincs rá szükség. A birodalomhoz tartozó minden országban és tartományban megerősödtek az önálló nemzeti létre, a saját nemzeti állam megteremtésére irányuló törekvések. Az angol, amerikai, francia és olasz államférfiak 1918 tavaszától hivatalos partnernek, majd szövetséges „hadviselő félnek” tekintették a lengyel, a cseh, a délszláv nemzeti mozgalmak emigrációban működő vezetőit és testületeit.
„Prágában és Csehországban 1914 decemberében, elutazásom előtt, nyomott volt a hangulat. Érződött a bizonytalanság Ausztria és Oroszország megítélésében; érződött a bizonytalanság saját sorainkban; a mozgósítás, amint Bécs hirdette és Berlin dicsérte, simán Iezajlott, minden nemzet egységbe tömörült a trón körül. Ennek ellenére biztosak voltunk benne, hogy ez csak a látszat; Prágában és másutt szerveztek ugyan lojalitásakciókat, de a közgondolkodás Ausztria-ellenes volt… A nemzetet – és főleg az értelmiséget – hosszú-hosszú ideje abban a szellemben nevelték ugyan, hogy Ausztriára szükségünk van, mert ö a mi megmentőnk a német áradattal szemben; várható volt, hogy a vezetők között is lesznek majd olyanok, akik határozottan és meggyőződéssel kiállnak Ausztria mellett, de a nemzet többségének érzülete és meggyőződése határozottan osztrákellenes volt.”
(Részlet Tomás Masaryk visszaemlékezéséből.)
