LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Parlagi vipera igen óvatos, a föld legkisebb rezdülésére (amelyet a lépkedő embertől több méterre megérez) elillan rejtekére. A parlagi vipera március-áprilisban fejezi be téli pihenőjét. Rögtön ezután vedlik, majd májusban párosodik. Többnyire 4-6, ritkábban akár 8-15 utódját szeptemberben szüli meg. A fialás után a nőstény teste beesett, bőre szinte lötyög, bőséges táplálkozásra van szüksége ah¬hoz, hogy a sikeres átteleléshez feltétlenül szükséges testsúlyt elérje. Ha az élelem szűkössége, a hosszan tartó rossz idő vagy egyéb körülmények miatt ez nem sikerül, esélyei a tél átvészelésére jelentősen megcsappannak.
Tápláléka: főként nagyobb rovarok, mint pl. tücskök és sáskák, de gyíkokat és néha egy-egy kisebb rágcsálót is megeszik (főként rovarban szegény években). A többi európai viperával ellentétben, amelyek egy, esetleg néhány zsákmánnyal hosszú időre jóllaknak, a parlagi viperának tekintélyes számú állatot kell elkapnia, hogy étvágyát csillapítsa (egyetlen példány gyomrában 100 sáskát is találtak egy gombóccá összegyúrva).
Egyéb: az európai viperák közül ennek a leggyengébb a mérge, emberre aligha jelenthet komoly veszélyt. A keresztes viperához hasonlóan, amellyel helyenként együtt fordul elő, a parlagi vipera is képes bordáit szétterpesztve ellapulni. Főleg akkor tesz így, ha hűvösebb környezetben napozik. A faj helyenként nagyon megritkult, sokfelé a kipusztulás fenyegeti. Az állatok esztelen begyűjtése terráriumi tartás céljából, az élőhelyek egyre erősödő zavarása (a rétek kiszárítása, túllegeltetés stb.) a már csak maradványpopulációkban fennmaradt fajt mind nagyobb veszélybe sodorják.
