Tosa

Japán fajta, 1868 és 1912 között tenyésztették ki; a japán hegyi fajtákat keresztezték bullterrierrel, bulldoggal, német doggal és bernáthegyivel. A második világháború után erősen lecsökkent az állomány, jelenleg kb. 3000 tosa élhet Japánban. Testfelépítése: nagy testű, feje nagy, erőteljes, füle lelóg, szeme vörösesbarna, törzse hosszú, háta vízszintes, egyenes. Eredetileg őrző-védő kutyaként, majd később házőrzés céljából is megfelelt. Rögzült tulajdonságai, például a szilárdság és a birkózás ösztönök. Legalább 60 cm a kanok, és 55 cm a szukák. Farka: Tövénél vastag, hegye felé elvékonyodó. A tosa az egyetlen fajta napjainkban, mely hivatalos kutyaviadalokon vesz részt. Leginkább a szumóbirkózáshoz hasonlítható, a kutyák megpróbálják ledönteni és a földre szorítani ellenfelüket. Azonban ez már egyre csökken, mert a tosa hűséges társként is megtalálta helyét a családokban. Nem az a kimondott barátságos kutya. Engedelmeskedni csak és kizárólag a gazdájának engedelmeskedik. Kiképzése, nevelése halk hangon történjen ez sokkal hatékonyabb a tanításnál. Nem lehet könnyen kihozni a sodrából, elég nyugodt természetű, bár hirtelen haragú állat. A családhoz akar tartozni, élvezi, ha mindenhova magával viszi az ember. Egészségügyi probléma előfordulhat nála ami a csípőízületi diszplázia. A gyomorcsavarodás is előfordulhat, mint minden nagy testű kutyánál. Következetes nevelést igényelnek. A Tosákat a nemzeti örökség részeként tartják számon. Még mérgében sem ad ki hangot, de ha kell akkor tud ugatni.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Schwyzi kopó

Nagy múltú svájci fajta. Vélemények szerint egyiptomi vadászkutyák leszármazottja. Az első fajtaleírás 1882-ből származik, de …

Leave a Reply