LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Milyen gyakran szoktuk, útban hazafelé egy-egy sikertelen, nem meggyőző hozzászólás után, a megdönthetetlen érvek és éles elméjű fordulatok egész láncolatát felépíteni magunkban, s gondolatban végleg tönkrezúzni vitapartnerünket!
Minden tudatos cselekedetnek elengedhetetlen feltétele annak a megértése, „minek a céljából” és „minek a kedvéért” cselekszünk. Míg a természetre vonatkozólag értelmetlen feltenni a kérdést, „mi célbél” történt éppen így valami, az emberi tevékenység elemzésében ezt igen fontos tudni, különben semmit sem érthetünk meg az ember cselekedeteiből. A tárgyak, amelyeknek célja „önmagukon kívül” van, csupán szerszámok és eszközök a valaki más által kitűzött cél megvalósítására. Az ember az egyetlen lény, aki „belső-immanens cél” szerint cselekszik. A tudatos emberi tevékenység eredménye a megvalósított cél. Az állatok esetében a belső célszerűség nem-tudatosan teljesül be, és ezért nem nyeri el a célképzet sajátos alakját. A célok véget nem érő sora ad értelmet az ember életének. Azonban „a dolog nem merül ki céljában, hanem kivitelében. .. ”
A gondolkodási tevékenység által eszmeileg kitűzött cél mindig előfeltételezi az eszközt, a sajátosan emberi tevékenységnek ezt a lényeges strukturális elemét. A tevékenység hatékonysága nagymértékben függ attól, mennyire helyesen ragadtuk meg cél és eszköz kapcsolatát. Arisztotelész szerint mindaz eszköz, ami a cél kedvéért létezik. Cél híján semmi sem eszköz, eszköz híján pedig a cél csupáncsak absztrakt törekvés. Hegel úgy vélte, hogy az eszköz valami magasabb rendű, mint a cél: „Szerszámaiban van az ember hatalma a külső természet felett, bár céljai szerint sokszorosan alá van neki vetve.” A cél és az eszköz helyet cserélhetnek egymással és átmehetnek egymásba. A találékony és leleményes emberi ész mind hatalmasabb és „ravaszabb” eszközöket teremt és saját szerteágazó céljai elérésének érdekében mozgásba hozza őket.
