LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tudat mint folyamat feltételezi a figyelem tevékenységét is, amely igen fontos szerepet játszik mind a megismerésben, mind az ember egész lelki életében. A figyelem „nélkül semmi sincs a szellem számára…”. A figyelem az a mozzanat, amelyben a tudat birtokba veszi saját tartalmát, megragadja tárgyát, találkozik és megismerkedik vele, de amely még nem alkotja e tárgy megismerését. Hegel szerint a figyelem szembeállítja magát az érzetek tartalmával, ugyanakkor azonban ezt ismeri el saját állapotaként, azaz egyidejűleg tagadja és állítja a tárggyal való egységét, és így lesz úrrá az érzetek tartalma felett.
A figyelem a tárgyra irányuló tudat és éppen ezért nem más, mint az objektum és a szubjektum egysége. A figyelem azzal az aktív hatással függ össze, melyet a szubjektum a tárgyra gyakorol, és ily módon szorosan kapcsolódik az akarathoz, a gyakorlati cselekvéshez. A figyelem a dolgok megváltoztatására irányuló akarat megnyilvánulási formája.
Figyelmesnek lenni nem könnyű dolog: intellektuális erőfeszítést követel, feltételezi annak képességét, hogy szellemileg elvonatkoztassunk minden más tárgytól, a szemünk előtt feltűnő dolgok tömegétől, sőt még saját személyiségünktől is. A figyelem a kultúra egy meghatározott szintjét követeli meg.
Tudati tényekké leggyakrabban a visszatükrözés érzéki formái válnak. De vajon az észlelet mindig eléri a tudat szintjét? Nem, nem mindig. Minden pillanatban, amikor az ember elmerül gondolataiba, a rá hatást gyakorló dolgok egész sokasága kerül ki tudatának gyújtópontjából. Amikor az utcán sétálunk, az általunk látott és hallott események, hangok egész sokasága orientál bennünket az utcai forgalomban, noha egyikükre se irányítjuk figyelmünket; pontosabban szólva, figyelmünk mintegy végigsiklik rajtuk, és csak akkor állapodik meg valamin, ha különösebb nehézséggel vagy valami szokatlan jelenséggel találkozik.
Nem érik el a tudat szintjét, nem válnak tudati tényekké az érzetek és az észleletek abban az esetben sem, ha
valamely hatás átélése közben az ember nem hozza vonatkozásba élményét az ezt kiváltó okkal. Meghatározott feltételek mellett azonban a nem-tudatosult érzetek a tudat tényeivé válhatnak.
