Kezdőlap / Állatok / Hüllők / A Pannongyík és a Foltos ércesgyík

A Pannongyík és a Foltos ércesgyík

Pannongyík Ablepharus kitaibeli
Jegyei: aprócska, karcsú, siklószemű szkinkféle, messze szétálló, gyenge lábak, sima pikkelyek és kicsiny, a törzstől alig elkülönülő fej, valamint apró, az összenőtt, átlátszó szemhéjakból álló szemhéjablakkal védett szem jellemzik. Vaskos farka finom csúcsban végződik. A hátoldal fémfényű bronzvagy olajbarna, a has többnyire zöldes vagy kékesszürke. A hátmintázat sötét pontokból és vonalakból áll, amelyek gyakran 4 hosszanti csíkká folynak össze. Oldalán szintén sötét sáv fut végig az orrnyílástól a farokig. Teljes hossza 120 mm. Elterjedése: Szlovákia déli része, Magyarország, a Balkán-félsziget, az Égei- és a Jón-tenger szigetei és Törökország. Hazánkban az A. k. fitzingeri alfaj honos. Élőhelye: napos, meleg, kövekkel, bozóttal és gyeppel borított terep; ritkás ligetekben (a hervadó avarban) és füves-cserjés déli lejtőkön is megél. A legkülönfélébb talajokon. hegyvidéken és alföldeken egyaránt előfordul. Életmódja: a pannongyík napsütéses időben kora reggel, késő délután és sokszor még szürkületkor is aktív. Az április-májusban lezajló párzás során a hím a nőstény lágyéktájékába harapva fonódik azzal össze. Az anyaállat 2-4 tojását júniustól augusztusig, nyirkos helyen rejti el: az utódok kb. 65 nap múltán kelnek ki. Ragadozói a zöld gyík, az erdei és a rézsikló, a sün, a nyest és madarak. Tápláléka: sokféle rovar, ill. azok lárvái, pókok, ászkák, százlábúak és férgek. Egyéb: a fiatalok kizárólag lábaik segítségével, míg a kifejlett egyedek főként testük kígyószerű mozgásával haladnak előre.

Foltos ércesgyík Chalcides ocellatus
Jegyei: nagy, erős alkatú, sima pikkelyű szkinkféle, széles, nyúlánk test, vastag nyak, hegyes orr és apró szem jellemzik. Végtagjai kurták, karcsú farka hegyesen végződik. Színezete felül a sárga, barna és a szürke árnyalatai között változhat. Hátmintázatát többé-kevésbé rendezett (olykor keresztcsíkokba összeálló) fekete, közepükön fehér pikkelyek alkotják. Hasa fehéres, sárgás vagy világosszürke. Egyes példányok hátának szélén két sötét csíkkal szegélyezett világos sáv fut végig. A teljes hossz 300 mm. Elterjedése: Európában elsősorban a Földközi-tenger szigetein él. Görögországban honos még a Peloponnészoszon és Attikán is. Fő elterjedési területe Észak és Északkelet-Afrika, valamint Délnyugat-Ázsia.
Élőhelye: száraz, meleg, egész napos napsütésnek kitett területek. Ritkás, de aljnövényzetben gazdag ligetekben, macchiában és különösen régóta műveletlen földeken él. Zömmel alföldi faj, de Marokkóban 2400 m-ig is feljutott. Életmódja: e jórészt rejtett életű állat egész nap tevékeny. A kiálló gyökerek között, az avarban vagy a laza talajban keresi táplálékát. Csak rövid időre jön elő napozni valamely nyílt helyre. Elevenszülő. Tápláléka: apró gerinctelenek és gyíkok.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

A Mocsári béka elterjedése

Európa mérsékelt övi és északi tájai, délen az Alpokig, Szlovéniáig és Horvátországig, valamint Románia északi …

Leave a Reply