Mindazt érzékeljük, ami hatást gyakorol ránk. De korántsem minden válik ebből a tudat tényévé. Kialakíthatunk feltételes reflexeket a belső szervek különböző, az agykéregig jutó ingereire – ezek az ingerek azonban nem válnak a szó szoros értelmében vett érzetekké, bár hatást gyakorolnak a szervezet viselkedésére. Léteznek tehát tudatalatti érzetek. Érdekes kísérleteket végeztek a tudatalatti vizuális érzetekre vonatkozólag ábrák ún. rövid expozíciójának módszerével (mikor is a kísérleti alanynak az expozíciót követőleg reprodukálnia kellett a látottakat), továbbá olyan filmszalag levetítésével, amelybe reklámképsort montíroztak bele. A vetítés során a néző nem láthatta a szalagon reklámozott szappant, mert a másodpercenkénti képszám túl alacsony volt. Mégis, a vetítés után a nézők igen nagy száma épp ezt a szappanmárkát vásárolta meg.
Minthogy az embert igen sok benyomás éri egyidejűleg, könnyen figyelmen kívül hagy közülük egyeseket. Amikor az utcán járunk, események tömegét látjuk, hangok sokaságát halljuk, amelyek mind orientálnak bennünket az utcai forgalom folyamatában. Figyelmünket azonban csak akkor irányítjuk rájuk, ha valamilyen nehézséggel vagy szokatlan eseménnyel találkozunk. Végtelen azoknak a dolgoknak, jelenségeknek, tulajdonságoknak és viszonyoknak a száma, amelyek objektíve léteznek, igazán „kiszúrják a szemünket”, s melyeket mégsem tudatosítunk. Ha az embernek minden hatásra tudatosan kellene reagálnia, nem lenne képes megbirkózni ezzel a feladattal, mivel akkor vagy egy szempillantás alatt kellene átkapcsolnia az egyik hatásról a másikra, vagy gyakorlatilag számtalan ingerkeltől kellene egyszerre figyelme gyújtópontjában tartania – márpedig sem erre, sem arra nem vagyunk képesek. Szerencsére viszont rendelkezünk azzal a képességgel, hogy bizonyos hatásokból kikapcsolódjunk, másokra összpontosítsunk, vagy pedig egyáltalán ne vegyük észre.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány