LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A zöld vagy vízi békák igen nagy, robusztus alkatú képviselője, a kifejlett tavi béka minden más európai békánál jól láthatóan termetesebb. A nagy példányok testhossza a 15 cm-t, kivételesen a 17 cm-t is elérheti. Az ilyen „békaóriások” könnyen megkülönböztethetők a többi fajtól. A vadon élő állományoknak ezek azonban csak csekély részét teszik ki. A többség közepes méretű, és átfedést mutat az ún. kecskebékával (ezt a tavi béka és a kis tavibéka kereszteződéséből származó hibridnek tekintik), amelytől a tavi békát az alábbi bélyegek különböztetik meg: hátán rendszerint sötétebb, gyakran gyűrűbe zárt foltok láthatók, combjának hátsó oldalán nincs sárga vagy narancssárga szín, feje szélesebb, tompább, sarokgumója kisebb. A hímek hanghólyagja emellett szürke, nem fehér. A hát eléggé szemölcsös is lehet. Színezete változó, a zöld és a barna árnyalatai jellemzik, de testének hátulsó fele általában egyértelműen sötétebb az elülsőnél.
A hímek igen hangosan, előbb emelkedően, majd ereszkedve, „krroak, krroak…” vagy „kurreek” hangon brekegnek (mély hangjuk miatt a fajt „kacagó békának” is hívják), miközben a szájszögletből kibukó hanghólyagjuk jól láthatóan remeg. Brekegésükben a mély, „aaa…” hangok dominálnak. A hímek jellegzetes hangja gyakran jó támpontot nyújt egy-egy zöld béka állomány meghatározásához. A fajok pontos elkülönítése legújabb ismereteink alapján azonban csak fehérje és genetikai vizsgálatok útján végezhető el. Kétes esetekben jobb csak általánosságban „zöld békákról” beszélni, mert a tavi béka, a kis tavibéka és a kecskebéka egymással bonyolult populációgenetikai kapcsolatban álló csoportot képez.
