A tudatot egyrészről a visszatükrözés tárgyához, másrészről a szubjektumhoz, azaz a személyiséghez és ennek agyához, végül pedig a társadalom szellemi kultúrájának világához való viszonya jellemzi. Az egyéni tudatnak a világhoz való viszonyát a társadalmi tudatformákhoz való viszonya közvetíti. Minden ember tudata magába gyűjti annak a társadalmi környezetnek a tapasztalatát, ismereteit, meggyőződéseit, hiteit, tévelygéseit és értékeléseit, amelyhez a szóban forgó személy maga tartozik. Tehát az a folyamat, amely által az egyes ember a világot a maga számára tudatosítja, sokrétűen determinált a társadalom, s az egész emberiség tudatának fejlődése által.
Amikor a társadalmi tudatot vizsgáljuk, elvonatkoztatunk mindattól, ami egyéni, személyes jellegű, és csak a társadalomra mint egészre vagy valamely meghatározott társadalmi csoportra jellemző nézeteket és eszméket vesszük figyelembe. Ahogy a társadalom nem azonosítható az őt alkotó emberek egyszerű összegével, úgy a társadalmi tudat sem egyenlő az egyes személyek tudatának összegével, hanem sajátos rendszert alkot, amely viszonylag önálló életet él. Az egyéni és a társadalmi tudat nem létezésük típusa szerint állnak egymással vonatkozásban (tehát aszerint, hogy az egyik közülük történelmileg és logikailag elsődleges lenne), hanem létezési módjuk szerint; továbbá úgy is viszonyulnak egymáshoz, mint egyes és általános. A tudat hatalmas alkotó szerepet tölt be a lét szférájában. De míg csupán pillanatnyi felvillanás marad az egyes ember fejében, ereje is jelentéktelen. Miután azonban bejárta a társadalmi eltárgyiasulás összes fokozatát és bekerül a tudomány, művészet, erkölcs, jog, politika rendszereibe, hatalmas reális erővé válik.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ember társas lény
Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …