LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A zöld varangy az ázsiai sztyepövből származik, és a jégkorszak
után hódította meg Kelet- és Közép-Európát. Areálja nyugaton Franciaország keleti részéig terjed, északon a Baltikumot és Moszkva környékét is magába foglalja. Megtelepedett az egész Balkánon, Olaszországban, a Földközi-tenger nyugati szigetein és Észak-Afrikában is. Élőhelye: mint a hideg telekhez és a nyári hőséghez, szárazsághoz jól alkalmazkodott sztyepi faj, a zöld varangy az ember által létrehozott „kultúrsztyepen” is megtalálta életfeltételeit: homokos szántóföldeken, kertekben és a falvak környékén is megél, amennyiben a szaporodáshoz megfelelő víz áll rendelkezésére. Szőlőskertekben, felhagyott kőfejtőkben, kavics és homokbányákban, hangával benőtt mezőkön, sőt a közép-ázsiai hegyekben még 4200 m magasan is megtalálható. Közép-Európában azonban kerüli a hegyvidékeket.
Életmódja: leginkább alkonyatkor és éjjel mozog, ügyesen tud mászni is. Téli pihenőjét az első fagyok beálltával kezdi meg, és március végén, április elején fejezi be. Nagy kövek alatt vagy természetes földi lyukakban telel át. Mint tipikus sztyepi faj, sokat mászkál, néha nagy távolságokat is megtesz egy-egy fényforrásig, hogy ott összefogdossa a rovarokat. A peterakás áprilistól júniusig tart. Petézőhelyei sekély, gyér növényzetű vagy vegetációtól mentes tavacskák vagy nagyobb pocsolyák, de még az enyhén sós vizet is bírja. Nem ragaszkodik annyira a petézőhelyekhez, ami a változékony sztyepi vízviszonyokkal magyarázható. 2-4 m hosszú petezsinórjában 10 000-nél több pete is lehet.
Tápláléka: lótücsök és egyéb rovarok, csigák, férgek, valamint pókok és ászkák, amelyeket túlnyomórészt éjszaka vagy nagyon hideg időben nappal ejt el.
