Agorafóbia

Agorafóbia

Az agorafóbiában szenvedő személy fél olyan nyilvános helyen tartózkodni, ahonnan szerinte nehéz elmenekülni. Egyesek azonban az egyedülléttől félnek. A félelmeket egyrészt bizonyos helyek, másrészt pedig a szabad mozgás korlátozása idézi elő. Előfordul, hogy leszoknak a tömegközlekedési eszközök használatáról. Nem mennek nagyobb bevásárló központokba. Vannak akik nem hajlandóak elhagyni az otthonukat akár évekig sem. Vagy csak akkor mernek elmenni otthonról, ha egy bizalmas ismerősük elkíséri őket.
Ha az agorafóbiához pánikbetegség is társul, a személy leginkább attól fél, hogy nyilvános helyen vagy valahol, ahol szerinte nem azonnal kaphat segítséget, pánikroham tör rá. A majd bekövetkező pánikrohamoktól való félelem komoly problémájává válik, és minden újabb rohammal csak tovább erősödik ez a félelem. Ám egyes agorafóbiások sosem élnek át pánikrohamot, és sok pánikbetegnél nem fejlődik ki agorafóbia.
Ha az agorafóbiás belekényszerül egy olyan helyzetbe, amelytől fél, akkor súlyos szorongás, gyakran pánikroham jelentkezik. A szorongás tünetei lényegében megegyezőek a pánikroham tüneteivel (csak kevésbé súlyosak). Ilyen az ájulástól való félelem, gyengeség érzése, hányinger, izzadás, nehézlégzés. Gyakori a félelem attól, hogy elveszti az emlékezőképességét vagy megőrül. Van beteg, aki attól fél, hogy nem tudja a vizeletét vagy székletét visszatartani. Az ilyen beteg úgy közlekedik, hogy feltérképezi az útvonalán a WC-ket. Mások az orvosi rendelőket útba ejtve közlekednek a városban (bár ez ritkább). Enyhíthet a szorongáson ha a beteg valamit fog a kezében (pl: botot, ernyőt). Csökkenti a szorongást ha a beteg kísérővel közlekedik, vagy napszemüveget visel ( ez utóbbi esetben a belátható tér beszűkülése az ami segít). Cukorka szopogatása is oldja a szorongást, bár ez hízást okozhat.
Az agorafóbia jól kezelhető, ha már sikerült diagnosztizálni. Bár a diagnosztizálást nehezíti hogy a betegek általában testi panaszokkal fordulnak orvosukhoz, valódi problémájukról nem szívesen beszélnek. A segítségért fordulók 90%-a képes normális tevékenységet folytatni a kezelés után. A gyógyulás időtartama eltérő (végbemehet hónapok alatt, vagy hosszabb idő is szükséges lehet).
Nők között gyakrabban fordul elő (2-3-szorosával). Leggyakrabban 18-35 éves kor között kezdődik. Az ebben szenvedőknek csak egy igen kis töredéke (USA-ból származó adatok szerint kb. 3 %-a) kap orvosi kezelést. 1000 lakosra átlagosan két olyan agorafóbiás jut, aki keresőképtelenné válik a betegsége miatt.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Értelmi retardáció

A népességnek mintegy 3 százaléka – ami elég tetemes rész! – olyan alacsony teljesítményt nyújt …

Hozzászólás