A kígyászkeselyű szokatlan külsejű madár igen hosszú lábakkal. Megtalálható egész Afrikában a Szaharától délre. A szavannás, füves területek lakója. A kígyászkeselyű (Sagittarius serpentarius) számára előnyös a megművelt területek terjedése, ugyanis ezzel együtt élőtere is növekedik. Megbecsülésnek örvend, mivel a patkányokat és kígyókat pusztítja. A túlzott urbanizáció azonban semmiképp nem kedvez …

Az okapi a lóra vagy a zebrára hasonlít leginkább, de a zsiráfnak rokona. Először 19o1-ben írtak róla tudósok. Az egyetlen olyan emlős, amelyik a füle belsejét is eléri a nyelvével. Közép-Afrikában, a Kongó-medence sűrű esőerdeiben él, folyók közelében. Az okapi létét veszélyezteti az erdők pusztítása és a települések terjedése. Ugyan …

A mandrill a legnagyobb majomféle a főemlősök után, közeli rokonságban áll a páviánokkal. Veszélyeztetettségi foka alapján a sérülékeny csoportba tartozik. A mandrillok száma erősen lecsökkent, elsősorban azért, mert vadásszák őket (mivel igen hangosak, könnyű megtalálni csoportjukat). Élőhelye fokozatosan beszűkül a favágás és terjedő mezőgazdasági területek miatt. Trópusi esőerdőkben él Kamerun, …

A sisakos vagy déli kazuár (Casuarius casuarius) Ausztrália északnyugati részén, Új-Guinea szigetén és más környező szigeteken honos. Élőhelyének jó részét elvesztette a mezőgazdaságnak és az emberi letelepedésnek következtében. Sokukat autó üt el vagy kutyák kapják el. Természetes élőhelye a trópusi esőerdő, mangrove-erdő vagy egyes mocsarak.Mindenevő, gyümölcsöket, fűféléket, gombákat és kisebb …

A közönséges mókusmajmot nevezik röviden mókusmajomnak. Korábban emlegették halálfejes majomként is, de ez az elnevezés már nemigen használatos. Dél-Amerika sűrű erdeiben és trópusi esőerdeiben él (Guyana, Suriname, Francia Guiana, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Venezuela területén). A mókusmajom (Saimiri sciureus) hossza 32 cm körüli, farka valamivel hosszabb, kb. 41 cm, …

A szurikáta az egyik legkarizmatikusabb kis emlős. A mongúzfélék családjába tartozik (latin nevén Suricata suricatta). Afrika déli részén él, Dél-Afrika, Botswana, Namibia, Angola területén, sivatagban, félsivatagban, füves területeken. Kb. 24 cm hosszú, 2o cm hosszú farokkal, és csak néhány száz grammot nyom. Szeme körül fekete folt van, ami a nap …

A rövid arcú kenguruk egyetlen megmaradt képviselője (latin nevén Lagostrophus fasciatus ). Ebbe a csoportba valaha mintegy 12 faj tartozott, közöttük egyes fajok hatalmasra nőttek: akár 2oo kilogrammosra és 3 méter magasra. A mai keresztsávos nyúlkenguru azonban kisebb mint a házi macska. A végveszélyben lévő keresztsávos nyúlkengurut leginkább a rókák …

Ausztráliában két fán élő kengurufaj létezik, közülük a Bennett-kúszókenguru az egyik. Bár a Bennett-kúszókenguruk száma növekszik, ám amióta nem vadászható, mégis veszélyben vannak, mivel élőterületük nagyon kicsi: az északkelet-ausztráliai Daintree folyó könyékén kívül sehol máshol nem találhatóak meg. Ezért végzetes lehet a faj számára például egy tűzvész vagy más természeti …

A vízilónak két alfaja létezik: a folyami vagy közönséges víziló, illetve a kisebb méretű törpe víziló, amely az embernek körülbelül derékmagasságáig ér. A közönséges víziló a harmadik legnagyobb és legnehezebb állat a világon, akár 4 ezer kg-ot nyomhat. Afrikában honos. Mindkét alfajnak hordószerű testalkata, rövid zömök lába van és szinte …

Az afrikai elefánt a legnagyobb ma élő emlős. Két alfaja ismert: a szavannákon élő (Loxodonta africana africana) és az erdőkben élő (Loxodonta africana cyclotis). Az afrikai elefánt háta (szemben az indiaiéval) homorú, füle nagy, legyezőszerű, amivel hűteni tudja magát. Igen éles a hallása. Mindkét nemnek van agyara, ami kétéves kor …