A jelenkori polgári filozófiát az idealizmus, agnoszticizmus, irracionalizmus, a tudomány vívmányainak hamis filozófiai értelmezése s a vallással való szoros kapcsolat jellemzi. A mai polgári filozófusok tagadják a tudomány világnézeti jelentőségét – a vallásosak a hit, a kinyilatkoztatás, az irracionalisták pedig a közvetlen élmények, érzelmek, az intuíció stb. kifejezéseként felfogott filozófia javára és érdekében.
Az egzisztencializmus felfogásában a filozófia az ember titkának megoldására támaszt igényt: meg kell válaszolnia, mi célból él az ember, mi életének értelme, mi a helye a világban, mi határozza meg életútjának megválasztását. Ezeket a nagy fontosságú, az embereket elkerülhetetlenül foglalkoztató kérdéseket azonban az egzisztencialisták nem oldják meg tudományosan. Nézeteik alapvető jellemzői a szubjektivizmus, az individualizmus és a megismerés korlátozása az intuíció által. Az egzisztencializmus az egyedi ember létezéséből indul ki, amelyet negatív emberi érzelmek -aggódás, szorongás, a közelgő halál tudata – komplexumaként ír le. Az embernek hogy magát mint létezőt tudatosítsa, „határhelyzetbe” kell kerülnie, mint például amikor a halállal néz szembe. Ekkor a világ „intim közelségbe” kerül. Az egzisztencialisták véleménye szerint a világ felfogása elsősorban az intuíció, az „egzisztenciális megvilágosodás” segítségével megy végbe.
Különös jelentőséget tulajdonít az egzisztencializmus a szabadság problémájának, amelyet úgy értelmez, hogy az ember kiválasztja a számtalan lehetőség egyikét. E probléma tárgyalása során az egzisztencialisták jogosulatlanul elszakítják a szabadságot a szükségszerűségtől, a személyiséget a társadalomtól.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány