Kezdőlap / Állatok / Az erszényes farkas kihalása

Az erszényes farkas kihalása

Hetvenöt évvel ezelőtt pusztult el a legutolsó erszényes farkas – egy kutyaszerű, tigrismintázatú ragadozó – egy tasmániai állatkertben. Ez az állat, mely négymillió évig állt a táplálkozási lánc felső végén Ausztráliában és a környező szigeteken, azért halt ki, mert a juhnyájak megtizedelésével vádolták és jutalmat fizettek kilövésükért. Ma kutatások szerint azonban az erszényes farkas állkapcsa túl gyenge volt ahhoz, hogy juhokat ejtsen el, így a tasmán tigrisnek is nevezett állatot olyan bűne miatt irtották ki, amit el sem követett.
Az erszényes farkas nem mindennapi teremtmény volt. Ausztráliában, Tasmániában és Új-Guineában volt őshonos, teste kutyaszerű, koponyája a farkasé, fekete-sárga csíkos bundája a nagymacskákéra emlékeztetett, és a kenguruhoz hasonlóan erős hátsó lábain ugrani tudott. Köhögésszerűen ugatott, farkát nem tudta csóválni, és mint a hímnek, mind a nősténynek volt erszénye, amiben kicsinyét hordhatta. Ez a ragadozó az első példaként szolgált a konvergens evolúcióra, amely szerint egymással rokonságban nem álló élőlények az azonos környezeti követelmények miatt rendelkeznek hasonló tulajdonságokkal.
Az erszényes farkas háromezer évvel ezelőtt tűnt el Ausztráliából és Új-Guineából, mert az Ázsiából betelepedett emberek vadásztak rájuk, akárcsak a magukkal hozott dingók. A korai XIX.században Tasmániában még előfordult, de már csak ritkán látták. Az 1830-as években a juhpásztorok az erszényes farkast vádolták juhaik pusztulásáért, és a legnagyobb gyapjútermelő – a későbbi tasmán kormány – jutalmat ígért azoknak, akik kilövik őket.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Állategészség védelem: Fertőző bursitis

Kóroktan. A betegség kórokozója birnavírus. A vírus nagyon ellenálló, az alomban egy-négy hónapig fertőzőképes marad, …

Hozzászólás