LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tudat magvát alkotó tudást az érzelmi élmények, célirányos beállítottságok, szándékok és érdekek bonyolult szövedéke hatja át és borítja be.
Az ember megismeri a világot, hatást gyakorol rá, és tapasztalja ennek visszahatását – mindezt azonban nem a logikai automata hideg egykedvűségével, hanem a megelégedettség, a gyűlölet vagy együttérzés, a lelkesültség vagy felháborodás érzésével. Az ember átéli azt, amit visszatükröz; érzelmileg telített azzal, amit tesz, azokkal a célokkal és eszményekkel, amelyekért küzd. Az ember érzelmi viharokat, szenvedélyeket él át, amelyek megrázzák szervezetét, mozgósítják vagy féken tartják szellemi erőit. Az ember mindig érez valamit: szeret vagy gyűlöl, el van ragadtatva vagy felháborodik, szívét szenvedés vagy boldogság tölti el, tragikus elkeseredésbe dermed vagy örömkönnyek csillannak fel szemében, retteg a fájdalomtól, az erkölcsi elítéléstől, a nevetségessé válástól, a haláltól, az ismeretlentől, fél elveszteni mindazt, amivel rendelkezik.
Az érzelmek szervesen illeszkednek be a tudat struktúrájába. Az emberiség még a tudomány szférájában sem elégedhetett meg pusztán a racionális gondolkodással, és ez természetesen még inkább igaz a művészi tudatra nézve, amelyben döntő szerepet játszanak olyan mozzanatok, mint az igazság érzelmi felfogása és sokrétűsége, a sematizmus elvi ellenzése, az intuíció, a képzelet és a hipotézis különös jelentősége (ez utóbbi mindenekelőtt a fantasztikus irodalom műfajára érvényes). A megismerés és az alkotás nem hideg értelmi folyamat, hanem az igazság szenvedélyes keresése »emberi emóciók« nélkül az ember számára nem volt, nincs és nem is lehet igazságkeresés”. Az érzések elidegeníthetetlen attributumai a lét lüktetésétől áthatott mindennapi tudatnak is.
