Az intellektuális folyamatok nagy hatást gyakorolnak az érzésekre (például a félelemérzés a veszély tudatához kapcsolódik). Ugyanakkor az érzések nem kevésbé aktívan hatnak az észre, de nem mindig megvilágosító módon. Érzéseitől indíttatva az ember nagyon könnyen eljuthat az igen kívánt, de a valóságtól távoli eredményhez. Ezért hajlamosak az emberek arra, hogy valóságosnak véljék azt, amit látni szeretnének. Ahol a kívánság uralkodik a gondolat felett, ott – írta Feuerbach – megszűnnek a logika törvényei. Megfigyelték a következő érdekes részletösszefüggést is : azokban a gondolatmenetekben, amelyeknek következményei megfelelnek az ember kívánságainak, az érdekelt személy gyakran a súlyos logikai hibákat sem veszi észre, míg azokban az eszmefuttatásokban, amelyek ellentmondanak érdekeinek, viszonylag könnyen észreveszi az illogikusság sokkal kevésbé nyilvánvaló jeleit. „Az illúzió szükségszerű következménye a szenvedélyeknek, melyeknek ereje majd mindig lemérhető annak az elvakultságnak fokán, amelybe döntenek bennünket.”
Az erős érzések ködbe burkolják az észt, ahogy a gőz a tükör felületét. Ijedtségünkben néha egészen képtelen dolgokat teszünk, haragunkban tudatunkon kívül cselekszünk és beszélünk; a féltékenység pedig elvakítja értelmünket. A szenvedélyek felbomlasztják az öntudatos gondolkodás és cselekvés folyamatát (a félelem megbénít, a düh elvakít), míg az izgalmi állapot a javára lehet. A sikeres tevékenység feltételezi az önmagunk fölötti uralkodást.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány