LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A cafrangos teknős ( matamata, vagy Chelus fimbriatus) élőhelye Dél-Amerika középső és északi részel (Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Észak- és Közép-Brazília), főleg az Amazonas mellékágai. Az indiánok nevezték el matamatának, aminek a jelentése gyilkolok. Édesvízi trópusi jelleg állat, kedveli a lassú folyású, iszapos fenekű folyókat, ártereket, tavakat. Rejtőzködő életmódot folytat. A cafrangos teknős feje felülről háromszögletű, oldalról lapított. A szemei kicsik, külső dobhártyája nagy, orra hosszú. Nyakán és fején érzékelő és álcázó bőrlebenyek lógnak. Hátpáncéljukon széles és mély barázdákkal elválasztott púpok vannak. Így a páncélja kinézetre sem mindennapi, de az orra az még furcsább, szinte ormányszerű . Az orra előnye az, hogy a levegővételhez egyáltalán nem kell kijönnie a vízből. Szájuk fültájékig ér. Befelé görbült állkapcsaikon gyönge szarucsőr van, melyet lágy, duzzadt bőr takar. Farkuk rövid. Lábaikon az úszóhártyák erősen fejlettek. Színe a test felső részén gesztenyebarna, az alsó részen pedig szennyes zöldessárga. Tápláléka szinte kizárólag csak halakból áll. Bizarr külsejének köszönhetően remekül álcázza magát, a halak fakéregnek vagy falevélnek nézik, lesből támad áldozatára. Száját hirtelen kitátva, fejét előre lökve szippantja be áldozatát. A szárazföldre viszonylag ritkán meg, a napot kerüli. A páncélja akár 50cm átmérőjű is lehet, a hosszú nyakával és farkával együtt akár 1 méteresre is megnőhet. A súlya elérheti a 15 kg-ot. A vízben gyorsan tud úszni.
Tojással szaporodik. Egy fészekbe 18-20 tojást is rak.
