Tag Archives: tudomány

Hegel volt történetileg az első, aki a világtörténelem eseményeivel való összefüggésében tekintette végig a tudat fejlődését. Abból indult ki, hogy a személyiség tudata (a szubjektív szellem) szükségszerű kapcsolatban áll tárgyával, s így a társadalmi élet történeti formái határozzák meg. Igaz, ez utóbbiakat úgy értelmezte, mint az objektív szellem megtestesüléseit, az …

A gondolkodás annál tökéletesebb, minél szélesebb azon dolgok köre, amelyekkel az ember kapcsolatba lép, azaz minél aktívabb a szubjektum. A gondolkodás tökéletességének mértékét az általános természettörvényekkel való megegyezésének foka határozza meg. Ebből következik, hogy a gondolkodás igazi szabályai nem mások, mint a világ helyesen megismert általános formái és törvényei. A …

Az appercepció teszi lehetővé, hogy ne csak valamely tartalomról alakíthassak ki világos képzetet, hanem arról is, hogy e tartalom az én tudatomban van adva. A leibnizi koncepció racionális magvát a tudatnak aktív, tevékeny erőként való értelmezése alkotta. Bár Locke visszautasította az ideák velünk születettségére vonatkozó karteziánus álláspontot, abban a vonatkozásban …

Az élet általános alapelvéből a lélek – avagy szellem – a tudat sajátos alapelvévé válik. A lélekben elkülönül az élet, az élmény, illetve a megismerés, a gondolat, a tudat. Descartes nem használja a „tudat” terminusát, mert azonosítja a tudatot a gondolkodással. Gondolkodáson érti „mindazt, ami oly módon megy bennünk végbe, …

Descartes volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a tudat problémájának kidolgozására az újkori filozófiában. Véleménye szerint a tudat téren kívüli szubsztancia, amely csak az tit szemlélő szubjektum számára adott, s amely megvalósítja a valóság megismerésének folyamatát. Descartes minden belsőleg tudatosítható pszichikus jelenséget gondolkodásként jellemzett és szembeállított az érzelmekkel. Arra …

A kapitalista társadalmi formáció kialakulásával és kibontakozásával, a magánvállalkozás és a személyes kezdeményezés előtérbe kerülésével létrejön az immár véletlenszerű jelleget öltött dologi viszonyok világától való „személyes szabadság” illúziója. Tudatossá válik a személyiség és a lényegi szellemi erőit valóságosan kifejező alkotó tevékenység társadalmi értéke. A polgári társadalom születésének korszakában megy végbe …

Az antik felfogás jellemző sajátossága, hogy a pszichikumot mind anyagában, mind megszervezettségének módjában a kozmosz életének tükröződéseként, azaz lényege szerint passzív folyamatként értelmezi. Bármit is gondoljon s érezzen az ember, esze és szíve felett az istenek uralkodnak, ezek cselekedetei viszont a sorsnak vannak alárendelve. Azokban az esetekben pedig, amikor az …

A természetfilozófusok és orvosok munkásságának pozitív eredményeit, az emberek pszichikus tevékenységének konkrét megismerése során általuk felhalmozott tapasztalat egészét a görög antikvitás legnagyobb filozófusa, Arisztotelész általánosította. „A lélekről” című speciális értekezésében foglalkozott a pszichikum különböző aspektusainak elemzésével. Arisztotelész értekezéseiben számos olyan gondolattal találkozunk, amelyek mind a mai napig megőrizték jelentőségüket – …

A lelket hol levegőnek, hol tűznek, hol pedig a legparányibb atomok mozgásának tekintették. Szókratész nyomán Platón az, aki kialakítja az eszmeinek, mint az anyagi ellentétének, mint önálló lényegiségnek a fogalmát. Ily módon, azzal egyidejűleg, hogy Démokritosznál megfogalmazást nyer a pszichikumról szóló materialista tanítás, elnyeri klasszikus alakját az idealizmus irányzata is. …

A lelki világ jelenségeit vagy úgy képzelték el mint anyagi részecskéket, vagy mint magasabb rendű szellemi erőt (logoszt avagy nouszt). Például Anaxagorasz szembeállította a nouszt mindazzal, amely anyagi, s amelyet szerinte csak a nousz alakít át tehetetlen káoszból cselekvően mozgékony és elrendezett kozmosszá. Az atomisták felfogása szerint a lélek kis …