Kezdőlap / Önismeret / Az ember szellemi életének társadalmi meghatározása

Az ember szellemi életének társadalmi meghatározása

A gondolkodás annál tökéletesebb, minél szélesebb azon dolgok köre, amelyekkel az ember kapcsolatba lép, azaz minél aktívabb a szubjektum. A gondolkodás tökéletességének mértékét az általános természettörvényekkel való megegyezésének foka határozza meg. Ebből következik, hogy a gondolkodás igazi szabályai nem mások, mint a világ helyesen megismert általános formái és törvényei.
A tudat racionalista felfogása határozottan megjelenik a XVIlI. századi francia materialistáknál is, akik azt az agy funkciójaként és a valóság visszatükrözéseként értelmezték. Így Diderot, Berkeley szubjektív idealizmusát bírálva, az agyat a viasszal hasonlította össze, amely adekvátan rögzíti magán a külső hatásokat s így különböző formákat képes felvenni. La Mettrie, Diderot, Helvetius és Holbach szerint nemcsak az érzetek, a tudat magasabb formái sem mások mint a dolgok képmásai. Nem véletlenül hasonlították e gondolkodók a tudatot a zenéhez, az agyat pedig a zongorához.
Az ember szellemi életét társadalmi meghatározottságának szempontjából vizsgálva, a francia materialisták hangsúlyozták a tudatnak mint az emberi élettevékenység aktív tényezőjének a realitását. Mind a mai napig megőrizte a jelentőségét Diderot és Helvetius vitája arról, hogy mi a viszony a társadalomnak az egyéni tudatra gyakorolt nevelő hatása és a természeti „adottságok” között. Helvetius abból indult ki, hogy a tudat tartalmát képező eszméket az a társadalom határozza meg, amelyben az adott emberek élnek, az észt pedig a nevelés alakítja ki. A gyermeket csak a külső körülmények és a nevelés képesek lángésszé vagy idiótává formálni.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Az ember társas lény

Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …

Hozzászólás