LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Tudatunk jelen van a tudattalan cselekvésekben is, mindössze nem fordít feszült figyelmet ezek minden egyes részletére, hanem csak az összképet követi. Ugyanakkor a globális önmegfigyelést végző tudat bármelyik pillanatban ellenőrzése alá vonhatja az automatizálódott cselekvést, megállíthatja, meggyorsíthatja vagy lelassíthatja lefolyását. Másrészről a hipertrófiás önkontroll felbomlaszthatja a tevékenység normális menetét, pszichotenziós kétségekhez, félelmekhez, kínzó határozatlansághoz, a beszéd folyamatosságának megszakításához stb. vezethet. Az előzetes aggodalom, például amiatt, nem mondja-e fel emlékezetünk a vizsgán a szolgálatot, a szükséges anyag elfeledését eredményezheti. A saját lehetőségeink iránti bizalmatlanság valóban megakadályozhatja ezek valóra váltását.
Az a gondolat, hogy az utcán állandóan követnek bennünket, járászavarokra vezethet. Járás közben elégséges csak a mozgás minden egyes mozzanatára gondolni, és a járás máris nem szabaddá és feszélyezetté válik.” Ilyenkor pszichogén mozgásgátlás keletkezik.
Mint egy éles szemű pszichológus, olyan finoman jellemezte mindezt Lev Tolsztoj az „Anna Kareniná”-ban. Levin kaszált és „munka közben voltak már percei, amikor elfelejtette, mit csinál, könnyűnek érezte magát, s ezekben a percekben az ő rendje is majdnem olyan szép egyforma lett, mint Tyité. De mihelyt eszébe jutott, hogy mit csinál, s jobban akarta csinálni, a munka mindjárt nehézzé vált s a rend is rosszabbul sikerült.” Egyes patologikus állapotok éppen abban nyilvánulnak meg, hogy a tudat feleslegesen beavatkozik az automatizálódott vagy általában a tudattalan cselekvésekbe. Képszerű szimbolikus alakban szépen fejezi ezt ki Oscar Wilde bölcs meséje a százlábúról, akitől megkérdezték, hogyan is jár. A százlábú elgondolkozott ezen – és többé nem járt.
