Kezdőlap / Állatok / Hüllők / Erdei sikló Elaphe longissima szaporodása

Erdei sikló Elaphe longissima szaporodása

A hímek párt keresve napokig kószálnak. Ha két hím találkozik, legtöbbször ártalmatlan erőpróbára (látszatharc) kerül sor; át- meg átsiklanak egymáson, igyekeznek egymás fölébe kerülni és az ellenfelet a földre szorítani. E vér nélküli párharc a gyengébb állat megfutamodásával végződik. A nemek kifinomult szaglásuk segítségével ismerik fel egymást. Amikor a hím egy nőstényre bukkan, a hátára mászik, és megpróbál a tarkójába vagy a nyakába harapva ráakaszkodni. Mivel a találkozás után gyakran még órákig eltart, mire a nőstény felkészül a párzásra, eleinte többnyire nem tűri a harapdálást, hanem igyekszik elmenekülni, a hím pedig kénytelen elengedni. A párzás hasonlóan játszódik le, mint más siklófajoknál a pár jórészt mozdulatlanul fekszik közben, vagy fel-alá tekereg. A hímek gyakran hetekig párzóképesek, ezalatt alig vesznek magukhoz táplálékot. Az anyaállat 5-8, néha akár 10 tojását kb. június végén helyezi kisemlősök vackába, kövek alatti üregbe, vastag mohapárna alá vagy farönkök korhadékába. A tojásoknak fejlődésükhöz a melegen kívül nedvességre is szükségük van. Meleg nyarakon már 6-8 hét után kikelnek a kis siklók. Eleinte 20-25 cm hosszúak, színezetük feltűnő és mindenekelőtt gyíkokat esznek. Az erdei siklók nagyon korán, hűvösebb években sokszor már szeptember végén, október elején elmásznak sziklarepedésekbe, fatuskók alá, természetes földi üregekbe vagy más állatok föld alatti vackába, hogy ott a fagytól védve átteleljenek.
Tápláléka: kisemlősök, madarak és azok fészekalja, valamint gyíkok.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Kecskebéka fejlődési rendellenességek

A kecskebékáknál felfedeztek fejlődési rendellenességeket, amelyek miatt már környezeti mérgezés hatására is gyanakodtak, onnan adódnak, …

Leave a Reply