LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ember érzései történelmi-társadalmi jelenségek. Jellegük a személyiség társadalmi beállítottságainak jellegétől függ, az érzelmi élet struktúrája pedig együtt változik a társadalmi-gazdasági formációk változásával. Az érzelmi élet fejlődésére meghatározott kontinuitás jellemző. Ugyanakkor az egyik korszakra jellemző érzésektől az őt követő korszak érzésvilágára való átmenet a személyiség általános fejlődéséhez kapcsolódik. Minden új tárgyi terület, amely a társadalmi gyakorlat révén létrejön és visszatükröződik az emberi tudatban, új érzéseket szül, és ezekben az új érzésekben űj típusú viszony alakul ki az ember és a világ között. Marx mutatott rá, hogy nemcsak a szokásos öt érzék, hanem az úgynevezett szellemi és gyakorlati érzékek is (szeretet, akarat stb.), egyszóval az emberi érzékek, az érzékszervek emberi volta csak tárgyuk létezése által, csak a természetnek köszönhetően jön létre. A társadalmi életben való részvétel alakítja ki a társadalmi, erkölcsi érzéseket, és ez segíti elő az ember érzelmi szférájának harmonikus fejlődését.
Az emberi életmegnyilvánulás alapvető formája a tevékenység – mind érzéki-tárgyi, gyakorlati, mind pedig szellemi, elméleti alakjában. Az ember gyakorlati tevékenysége, a valóság átalakítása alkotja a tudat mozgásának végső, betetőző stádiumát. Az ember az anyagi világban és a szellemi kultúra szférájában él, mint aktívan cselekvő lény, s nem mint passzív néző az élet „lakomáján”. Az, amit érzékszerveivel felfog, sosem érinthetetlen kiállítási tárgy. Az ember aktív hatást gyakorol a környező dolgokra és folyamatokra : átalakítja őket, olyan formát és tulajdonságokat ad nekik, amelyek szükségleteinek kielégítéséhez elengedhetetlenek. ‘Tehát az aktivitás a személyiség jövőben való projekcióját fejezi ki, és olyan fogalmak jellemzik mint szükséglet, cél és terv.
