Jegyei: erőteljes felépítésű gyík, feje nagy, magas és rövid, orra lekerekített, teste zömök, lábai vaskosak, és mérsékelten hosszú farka is viszonylag vastag. A fürge gyík esetében a nemek feltűnően különböznek: a hím oldala és alsóteste világos- vagy sötétzöld. A sötét fejtetőről egy széles, szürkés- vagy sötétbarna sáv indul, amely a farok első harmadánál foltokba megy át. E szalagot két oldalról egy-egy világos csík szegélyezi, amelyek szintén a farok első harmadáig érhetnek. A hát közepén vékony, fehér, gyakran szaggatott vonal fut végig. A háton és a testoldalon változó nagyságú fekete foltok láthatók, a bordák tájékán ezek közepe fehér. A hasoldal zöld és mindig feketén foltos, a lábak pedig a farokkal együtt barnásak. A felül jórészt világosszürke, sárgásbarna vagy barna nőstények mintázata hasonló a hímekéhez, de hasuk krémszínű vagy sárga, általában foltok nélkül, és sohasem zöld. A fiatalok sajátosan színezettek. Kelet-Európában, így Magyarországon is gyakori színváltozat a vöröshátú fürge gyík (L. a. var. rubra), amelynél mind a nőstények, mind a hímek hátán egyöntetű, élénk rozsdavörös vagy fakó szürkésbarna szalag húzódik, a fentebb leírt hátrajzolat helyett. A teljes hossz 200-240 mm, Délkelet-Európában helyenként 275 mm is lehet. Elterjedése: a fürge gyík hatalmas areálja Svédországtól, Finnországtól és Nagy-Britannia déli részétől délre a volt Jugoszláviáig, valamint Kis-Ázsiáig és a Kaukázusig, ill. a Pireneusoktól kelet felé egészen Kína északkeleti részéig terjed. Magyarországon a leggyakoribb gyíkfaj, a természetes élőhelyek mellett a mezőgazdasági területek szélén, az emberi településeken is megtalálható.