LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A neutroncsillag a II. típusú szupernóva-robbanás egyik mellékterméke. A robbanás során a csillag külső rétegei lelökődnek, és csak egy rendkívül sűrű, kompakt, csaknem kizárólag neutronokból, emellett csekély mennyiségű protonból és elektronból álló csillag marad vissza. A neutroncsillagok tömege 0,1 és 3 naptömeg között lehet. E határ fölött a csillag folytatja az összeomlást, és fekete lyukká válik. A neutroncsillag kialakulásakor a szülőcsillag mágneses tere koncentrálódik, és ezért felerősödik. Hasonlóképpen a csillag eredeti forgása is jelentősen felgyorsul az összeomlás következtében. A neutroncsillagokat tehát erős mágneses terük és gyors forgásuk jellemzi. Az idő múlásával energiát vesztenek, ezért forgásuk lassul. Egyes neutroncsillagok forgása azonban időnként ugrásszerűen felgyorsul, talán azért, mert vékony, kristályos szerkezetű külső rétegük megremeg, csillagrengés következik be. A szabályos időközönként rádióimpulzusokat kisugárzó neutoncsillagokat pulzároknak nevezzük.
Ha a szupernóva-robbanás után megmaradó tömeg meghaladja a 3 naptömeget, akkor semmi sem állhat ellen az összeomlásnak. A csillag olyan kicsivé és sűrűvé válik, hogy iszonyú gravitációs ereje még a sugárzás kijutását is megakadályozza. Ezek az úgynevezett csillagtömegű fekete lyukak csak a környezetükben található objektumokra gyakorolt hatásuk alapján mutathatók ki. A sokkal távolabbi égitestekről érkező fénysugár a fekete lyuk mellett eltérül, így az gravitációs lencseként működik. A hozzá közeli objektumok a fekete lyuk roppant erejű gravitációs tere befolyásolja. Ha a csillag tömegű fekete lyuk kettős rendszer tagja, akkor kísérőjének anyagát erős gravitációs tere révén magához ragadja. Az anyag azonban forgása miatt nem tud közvetlenül belezuhanni a fekete lyukba, hanem először a fekete lyuk körül létrejövő tömegbefogási (akkréciós) korongba kerül. A korongba becsapódó újabb anyagtömegek forró foltokat hoznak létre, amelyek sugárzása kimutatható. A korongot alkotó anyag fokozatosan, spirális pályán hullik be a fekete lyukba, miközben a súrlódás annyira felforrósítja a gázt, hogy az elsősorban elektromágneses spektrum röntgentartományában sugároz.
