LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jegyei: nagy, izmos, kígyóhoz hasonlító külsejű lábatlan gyík, jókora, hegyes fejjel és jól látható fülnyílással.
Jellegzetes tekintete, csukható szeme és kerek szembogara van. Erős pikkelyekkel fedett testének oldalán a nyaktól a kloákáig érő barázda húzódik. Hosszú, a törzstől alig elváló, hegyes farka durva bánásmód esetén letörhet. Új, hegyes farok ekkor már nem nő ki, a csonk tompán forr be. A seltopuzik színezete felül barnás vagy gesztenyebarna, a fej többnyire világosabb a testnél. Hasa általában sárgás. Teljes hossza kb. 125 cm; a legnagyobb lemért példány 144 cm-es volt. Elterjedése: az Isztriai-félszigettől a balkáni országokon (valamint néhány adriai, jón- és égei-tengeri szigeten), a Krím-fél-szigeten, a Kaukázuson és Kis-Ázsián át Délnyugat- és Közép-Ázsiáig. Élőhelye: száraz vagy mérsékelten nedves, intenzív napsütésnek kitett tájak, ahol gazdag és sűrű a növényzet. Kedveli a sok rejtekhelyet kínáló, elszórtan köves lejtőket, a macchiát, az erdős területek közötti kőhalmokat, a művelt földeket, de nem ritka a települések közelében lévő szennyezett térségekben sem. A tenger-parttól kezdve a dombokon át a 2400 m-es hegyekig is előfordul. Életmódja: a páncélos seltopuzik egész nap aktív. Napos, meleg időben már kora reggel elhagyja rejtekét, hogy egy jót napozzon. Ezt követően lassan kúszva bejárja környezetét. A forró déli órákban védett helyen vagy árnyékban pihen. Téli pihenője október-novembertől márciusig vagy áprilisig tart. A rögtön ezután lezajló nászt csak kevés alka¬lommal sikerült megfigyelni. 6-10 gondosan elrejtett tojásából nagyjából 45 nap múltán kelnek ki a fiatalok; fejükön és testükön feltűnő, sötét keresztfoltok vannak.
