LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az élet általános alapelvéből a lélek – avagy szellem – a tudat sajátos alapelvévé válik. A lélekben elkülönül az élet, az élmény, illetve a megismerés, a gondolat, a tudat. Descartes nem használja a „tudat” terminusát, mert azonosítja a tudatot a gondolkodással. Gondolkodáson érti „mindazt, ami oly módon megy bennünk végbe, amint azt önmagunk által közvetlenül észleljük; ezért nemcsak megérteni, akarni, elképzelni, hanem érezni is ugyanannyit jelent itt, mint gondolkodni.” Beszél a lélekről, de ezt is úgy határozza meg, mint mindazt, ami úgy megy végbe bennünk, ahogy ezt mi magunk közvetlenül magunkban észleljük. Más szavakkal: Descartes bevezeti a tudat önmagában való tükröződésének elvét. Ezzel pedig megalapozza a tudat mint önmagába zárt belső világ fogalmát, amely szerint az nem a külső létet, hanem önmagát tükrözi.
A tudat fogalmának ez a pszichikum szélesebb fogalmától való descartes-i megkülönböztetése nagy jelentőségűnek bizonyult a filozófiai és pszichológiai gondolkodás történetében. Az emberi viselkedés és az elemi pszichofizikai folyamatok mechanisztikus, naturalista értelmezése Descartes-nál a lelki élet magasabb jelenségeinek idealista, spiritualista felfogásával kapcsolódott össze. Az értelmezésnek ez a – Descartes-nál még közös forrásból kiinduló – két iránya a továbbiakban, természetszerűleg és elkerülhetetlenül, mindinkább elválik egymástól.
Descartes idealista tendenciáit Malebranche, s különösen Leibniz fejleszti tovább. Leibniz a tudat önmagába zárt, belső világára vonatkozó elképzelést a lét általános alapelvévé változtatja: monadológiájában minden létező annak a zárt belső világnak az analógiájára jelenik meg, ahogy Descartes a tudatot jellemezte. A tudat fogalmát Leibniz az „appercepció” fogalmával helyettesíti, amelyen a nem-tudatos pszichikus állapotokból, észleletekből a világosan tudatosíthatókba való átmenet aktusát érti.
