Kezdőlap / Egészség és fitness / Fogyókúra / Túlsúly és elhízás

Túlsúly és elhízás

elhizasBizonyos mértékű súlytöbblet kevésbé veszélyezteti az egészségünket, mint a túlzott alkoholfogyasztás és a mértéktelen dohányzás – egyebeken kívül ezt mondta a kutató egy nemrégiben megjelent, Inkább kövérek legyünk? című cikkben. A néhány kilogrammnyinál nagyobb túlsúly, az elhízás azonban szintén veszélyekkel jár – erről Pados Gyulával, a Szent Imre Kórház osztályvezető főorvosával beszélgetett a Népszabadság munkatársa.

Az elhízás és valamely konkrét betegség között nincs olyan szoros összefüggés, mint amilyen van a dohányzás és a tüdőrák között – mondta bevezetésképpen a Táplálkozási Fórum elnöki tisztét is betöltő kandidátus. De a szív- és érrendszeri betegségek meg az infarktus esetében egy 30-as vagy nagyobb BMI-érték fölér napi egy csomag cigaretta elszívásának kárával. (A BMI elnevezés az angol Body mass index, azaz a testtömegindex rövidítése. Ennek értékét úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban kifejezett testsúlyt elosztjuk a méterben megadott testmagasság négyzetével. Eszerint ha egy 175 centiméter magas személy 62 kilogramm, akkor a BMI-je 20,2; ha 77 kilogramm, akkor a BMI-értéke 25,1; ha pedig 93 kilogramm a testtömegindexe 30,4.) Az orvostudomány – folytatta Pados Gyula – a 20 és 25 közötti BMI-t tekinti normálisnak, a 25 és 30 közötti BMI-nél túlsúlyró1 a 30 fölöttinél orvosi értelemben már elhízásról van szó.

A dohányzás káros hatása közismert. Nemcsak a tüdőrák kockázatát növeli, hanem a szervezet egészében is károsítja az ereket. A sebesült érfalba – ez az egyszerűsített modell – könnyen lerakódik a koleszterin, a szűkebb érfal magasabb vérnyomáshoz vezet, a magasabb vérnyomás fokozza a koleszterinlerakódást, az tovább szűkíti az ereket és így tovább. Ezeket a károkat nem ellensúlyozza a dohányzás egyetlen pozitív hatása. Az, hogy hatékonyabbá teszi a szervezet alapanyagcseréjét, fokozza a szervezetbe került zsírok elégetését. Ha valaki abbahagyja a dohányzást, az alapanyagcseréje lanyhul, az elfogyasztott táplálékból több hasznosul a szervezetében. Ez önmagában csak 2-3 kilogrammal növeli meg a testsúlyt. A baj az, hogy a dohányzás abbahagyásakor elmaradnak a dohányzással járó megszokott cselekvések is, a cigaretta előkeresése, szájhoz emelése, meggyújtása, a hamu leverése. Ezek a megszokott “matatások” a dohányzás abbahagyása után nagyon sokszor az élelmiszerekre tevődnek át. A “nassolás” főképpen a nap második felében, vacsora előtt és után, tévénézés közben gyakori. A dohányzásnak a testsúlyra való kedvező hatását mutatja, hogy a Szent Imre Kórházban végzett felmerések szerint az elhízottaknak csupán a 22-23 százaléka mondta magát dohányosnak, míg a lakosság egészében ez az arány 38 százalék. Ez az egyetlen haszon azonban hangsúlyozza a főorvos – nem egyenlíti ki a dohányzás miatt bekövetkező károsodások súlyát.

Nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy a dohányzásról való tartós leszokás esetében a szervezet vajon nem áll-e át a dohányzásra való rászokás előtti alapanyagcsereszintre. A felelet azért nehéz, mert az alapanyagcsere az életkor növekedésével a dohányzástól függetlenül is csökken, azaz a túlsúly azonos táplálkozási szokások megmaradása esetén pusztán attól is megjelenik, hogy már nem 30 vagy 40, hanem 60 esztendősek vagyunk. A rendszeres napi elfoglaltság hiánya vagy csökkenése, a korral járó depresszió gyakran “pótcselekvésekhez” vezet – és az egyik pótcselekvésfajta éppen az evés. Idősebb korban kisebb az izomszövetnek a szervezeten belüli aránya. márpedig az izomszövet égeti el a legtöbb táplálékot, annak a legjobb az energia-leadása.

Hasonlóképpen nehét a válasz az alkohol és testsúly közötti összefüggést firtató kérdésre. Az alkoholnak meglehetősen nagy az energiatartalmuk. Egy gramm alkohol energiatartalma 7 kalória, egy gramm zsíré alig 2 kalóriával több, egy gramm szénhidráté pedig 3 kalóriával kevesebb. A sok alkoholt fogyasztók zöme elhízik – nem ok nélkül alakult ki a “sörhas” fogalma.
Ellentmondani látszik ennek, hogy a mértéktelenül sok alkoholt fogyasztók közül sokan csontsoványak. De ennek is van magyarázata: az alkoholos gyomorhurut krónikus emésztési zavarokat okoz, és emiatt a szervezet a táplálékot nem képes hasznosítani. Ráadásul a súlyos alkoholisták általában keveset esznek. E jelenségnek meg az mond látszólag ellent, hogy az alkoholnak étvágygerjesztő hatása van. Ez igaz, de csak abban az esetben, ha az alkoholt mértékkel fogyasztjuk, naponta egy-egy pohárral. És ez a pohár bor is vörösbor legyen. Ráadásul a fekete szőlő héjában lévő anyagok antioxidáns hatásának köszönhetően a vörösbor bizonyos védelmet nyújt az érelmeszesedés ellen. A mértékkel fogyasztott vörösbor dicséretére szól az is hogy hatására a máj egy olyan, HDL-koleszterinnek nevezett védőfaktort termel, amelyik védi szervezetünket az infarktustól. A túlzott alkoholfogyasztás azonban károsítja a májat, a károsodott máj pedig nem képes a védőfaktor termelésére.

A kövérségre visszatérve Pados Gyula az orvostudománynak azt a megállapítását hangsúlyozta, hogy az elhízással együtt járnak olyan “társult rizikófaktorok” mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a magas vérzsírszint. Egy jó évtizeddel ezelőtt az amerikai Norman Kaplan professzor “halálos négyesnek” nevezte el ezt a tünetegyüttest – mostanában az orvosi szaknyelv metabolikus szindrómaként emlegeti.

A Szent Imre Kórház fogyókúrás részlegén 2000 augusztusának eleje és 2001 júliusának vége között másfél ezer “kövér” beteget kezeltek. A 17 százalékuk BMI-je 25 és 30 között volt (ők a túlsúlyosak), a 83 százalékuké 30-nál nagyobb értéket mutatott (ők az elhízott kategóriába tartoznak). Az utóbbiak majdnem háromnegyedének magas volt a vérzsírszintje, és egyharmaduknál mutattak ki cukorbetegséget. Az elhízottak negyedénél fennállt a metabolikus szindróma tünetegyüttese. A felmérésből az is kiderült, hogy az elhízottaknak csupán a 20 százaléka volt mentes a másik három rizikófaktor mindegyikétől (a nem elhízott embereknél és a nem túlsúlyosaknál ez az arány összehasonlíthatatlanul nagyobb).
Az elhízás ugyanis hajlamosít a magas vérnyomásra, a magas vérzsírszintre és a cukorbetegségre. Márpedig például a cukorbetegek infarktuskockázata meglehetősen nagy, ugyanakkora, mint az első infarktuson már átesetteké. Mindezeken kívül az elhízás bizonyos rákbetegségekre – például mellrákra, petefészekrákra – is hajlamosít. Gondot jelent az is, hogy az elhízás ellen eddig nem volt patikában kapható gyógyszer. Az elhízás legyőzésében az áttörés még várat magára – miközben a társrizikófaktorok kezelésére már vannak hatásos gyógyszerek.

Az elhízottakon – ez vonatkozik a dohányzás abbahagyása miatt növekvő testsúlyúakra is – a diéta, az életmód megváltoztatása, a fizikai aktivitás és végső esetben a mellékhatásoktól nem menntes gyógyszer segíthet. Két esztendeje megszülettek ugyan az első, főként a rizikófaktorokkal társult elhízás kezelésében szóba jöhető, valóban jó gyógyszerek, ám ezek nagyon drágák, és egyikre sincs társadalombiztosítási támogatás.

Marad tehát a túlzásoktól mentes diéta és társai. A túlsúlyosaknak, elhízottaknak érdemes megpróbálkozni velük. Érdemes, mert tudniuk kell: az elhízottak 10 kilogrammnyi testsúlycsökkenése 50 százalékra mérsékli az “éhgyomori vércukorértéket”, 40 százalékkal az elhízásfüggő rákbetegbégeket, 30 százalékkal a cukorbetegséggel összefüggő halálesetek számát, ugyanannyival a vérzsírszintet, 10 százalékkal a koleszterinszintet, 10-20 higanymilliméterrel a vérnyomást, másfelől pedig 8 százalékkal emeli az infarktus elleni védőfaktor, a HDL-koleszterin szintjét. Összességében 20 százalékkal csökkenti az elhalálozás kockázatát. Egy másik felmérés szerint nem dohányzó amerikai nőknek egy 43 ezres – egyenként 1/2-10 kilogrammot fogyó – csoportjában az egyesült államokbeli átlaghoz képest 20 százalékkal csökkent az elhalálozási arány.

Befejezésül Pados Gyula hazai kutatók megállapításait említette: jelenleg a felnőtt lakosság 20 százalékának BMI-je magasabb 30-nál, a 25-30 közötti túlsúlyosak tábora pedig 40 százaléknyi. És az elhízottak aránya – nemcsak nálunk, hanem a világ jó néhány másik országában is – növekvőben van. A most kezdődő évszázadban az elhízás az Egészségügyi Világszervezettől a tíz legsúlyosabb betegség közé soroltatott, leküzdése a legfontosabb egészségügyi kihívássá vált.

A magyarázat pedig a napnál világosabb!

A szokások és a mindennapi megszokott program megváltozása több döntéshelyzet elé állítja az embereket. Ezzel több energiát használnak fel, így fellendítik az energiáik felhasználását az életükben, ezáltal lehetõséget biztosítva az újabb változásokkal való megbirkózáshoz az életükben.

A mi tanácsunk: nem kell őrültséget csinálni vagy kifordulnunk magunkból, hogy a mindennapi rutin változzon. Minden nap ragadjunk meg valamit, amit aznap megpróbálunk egy picit jobban csinálni, mint máskor. És ha ez a pihentető alvást is segíti, akkor két legyet ütünk egy csapásra!

Beküldte: István

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Amerikai diétázás

Az amerikai diétával megismeri a kalóriaszegény táplálkozást és a súlya is jelentősen csökken majd. Vitamindús, …

Hozzászólás