LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Spanyol ércesgyík Chalcides bedriagai
Jegyei: a foltos ércesgyíkhoz nagyon hasonló, de kisebb faj. Feje kicsiny és kúp alakú, orra lekerekített. szeme pici, fülnyílása jól látható. Farka olyan hosszú, mint a teste, hegyes, lábai és ujjai rövidek. Hátoldala olajbarna, sárgásbarna, barna vagy szürke. Mintázata elszórt, fehéres, sötét keretbe foglalt szemfoltokból áll; sok példány hátának oldalán széles világos sáv húzódik. A has egyszínű világos. Teljes hossza 158 mm. Elterjedése: a Pireneusi-félsziget, Kantábria, Baszkföld és a Pireneusok kivételével.
Élőhelye: igen eltérő biotópokban található; napos, száraz, gyér növényzetű tájakon (pl. tengerparton) csakúgy, mint a buja vegetációval borított nedves helyeken. A hegyekben kb. 1100 m magasságig terjedt el. Életmódja: szintén rejtett életmódú faj, főként a reggeli órákban végzi tevékenységét. Napközben a növényzet sűrűjében, az avarban vagy a talaj laza rétegeiben bújik meg. A nőstények 1-4 utódot szülnek (valószínűleg évente többször), amelyek eleinte mintegy 55 mm-esek. Tápláléka: apróbb rovarok és lárváik, valamint ászkák, pókok és százlábúak. Egyéb: fő ellenségei az európai gyíkászkígyó, az ibériai rézsikló és a sirályok. E faj még csak nagyon kevéssé ismert. Európa legkeletibb szélén egy másik, igen robusztus és gyakran tarka szkinkféle is előfordul, a foltos vakondokgyík (Eumeces schneideri), amely 32 cm-es hossztis elérhet.
Közönséges ércesgyík Chalcides chalcides
Jegyei: nyújtott testű, kígyószerű gyík, apró, alig látható, háromujjú lábai és kicsiny, a törzshöz átmenet nélkül kapcsolódó feje van: szeme apró, de fülnyílásai jól láthatók. Hosszú farka hegyesen végződik. Színezete olajszürke, szürke, barna vagy homokszínű. Mintázatlan is lehet, de legtöbbször 9-13 halványabb vagy erősebb, sötét hosszanti csík díszíti. A hasoldal gyakran világosabb. Teljes hossza 480 mm. Elterjedése: Pireneusi-félsziget, Olaszország (északon a Pó folyóig), Dél-Franciaország, Szicília, Elba és Szardínia (beleértve a part menti San Pietro, Tavolara és Molara szigeteket is). Honos továbbá Marokkóban, Algériában, Tunéziában és helyenként Líbiában.
Élőhelye: napsütötte, buja és alacsony növényzettel borított síkságok, domb- és hegyvidékek (Abruzzóban 1270 m, Marokkóban 2300 m magasságig). A közönséges ércesgyík élőhelye iránt speciális igényeket támaszt. Csak füves, rétszerű lapályokon, felhagyott kultúrterületeken, parlagokon, dús füvű útszéleken és mocsarakban él. Az alkalmasnak tűnő, de 40 cm-nél magasabb növényzettel borított tájakon már nem fordul elő. Életmódja: tavasszal egész nap aktív, nyáron ellenben inkább csak a reggeli órákban az. Fürge mozgásában apró lábai gyakorlatilag nem játszanak szerepet. Párzása általában áprilisban történik. A 3-13, finom hártyaburokkal borított ivadék augusztusban jön a világra, hosszuk ekkor 95-110 mm.
Tápláléka: lepkék, sáskák, fülbemászók, pókok, ászkák és hangyák.
