A személyes eszmék és meggyőződések társadalmi értékek jellegét öltik magukra, szociális erőt jelentenek, amennyiben meghaladják a személyes létezés korlátait, és nemcsak általánosan elérhetővé, hanem általános szabály vagy meggyőződéssé is válnak, részei lesznek az általános tudatnak, a szokásoknak, a jognak, a viselkedési normáknak. Az ilyen eszmék meghódítják a szervezett társadalmi valóság színterét, ahol személyes életrajzuknak többé már nincs döntő szerepe. A gondolat – Herzen szavaival –nem ismeri a házastársi hűséget: ölelő karja mindenki számára nyitva áll.
Cselekvéseinkben és megismerésünkben azon erőknek köszönhetően haladunk előre, amelyeket az egész megelőző történelem halmozott fel. Csak a múlt ismeretének segítségével láthatunk be gondolatilag a jövőbe. A gondolat mindig az elődeink által készített repülőtérről indul új és új szárnyalásra. Az egyéni tudat tehát úgy jelenik meg, mint a történelem felhalmozott tapasztalata. Rajta kívül a társadalmi tudat sem létezik. Ugyanakkor ez utóbbi szeIektíve viszonyul az individuális tudat tevékenységének eredményeihez: van, amit átvesz belőlük, és van, amit elvet. Hasonló módon cselekszik az egyéni tudat is: szelektál a társadalmi tudat atmoszférájában lebegő eszmék között: van amit elfogad és elsajátít, van amit elutasít.
A közlés, a kommunikáció folyamata alkotja azt a mechanizmust, amelynek révén megvalósul az egyéni tudatnak a társadalmiba, és fordítva: a társadalmi tudatnak az individuálisba való átalakulása. A társadalmi tudat függetlensége azonban csak viszonylagos: csak az egyes emberekre való vonatkozásukban jelentenek a világ könyvtárainak könyvkincsei szellemi gazdagságot. Ha nincs ez az eleven, értékelő észlelés, az eltárgyiasult eszme is halottá válik.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Vallanak a betűk
Az írás, pontosabban a mód, ahogyan írunk, bemutatkozásunk része, akaratunktól függetlenül is sokat elárulunk magunkról, …