A személyes eszmék és meggyőződések társadalmi értékek jellegét öltik magukra, szociális erőt jelentenek, amennyiben meghaladják a személyes létezés korlátait, és nemcsak általánosan elérhetővé, hanem általános szabály vagy meggyőződéssé is válnak, részei lesznek az általános tudatnak, a szokásoknak, a jognak, a viselkedési normáknak. Az ilyen eszmék meghódítják a szervezett társadalmi valóság színterét, ahol személyes életrajzuknak többé már nincs döntő szerepe. A gondolat – Herzen szavaival –nem ismeri a házastársi hűséget: ölelő karja mindenki számára nyitva áll.
Cselekvéseinkben és megismerésünkben azon erőknek köszönhetően haladunk előre, amelyeket az egész megelőző történelem halmozott fel. Csak a múlt ismeretének segítségével láthatunk be gondolatilag a jövőbe. A gondolat mindig az elődeink által készített repülőtérről indul új és új szárnyalásra. Az egyéni tudat tehát úgy jelenik meg, mint a történelem felhalmozott tapasztalata. Rajta kívül a társadalmi tudat sem létezik. Ugyanakkor ez utóbbi szeIektíve viszonyul az individuális tudat tevékenységének eredményeihez: van, amit átvesz belőlük, és van, amit elvet. Hasonló módon cselekszik az egyéni tudat is: szelektál a társadalmi tudat atmoszférájában lebegő eszmék között: van amit elfogad és elsajátít, van amit elutasít.
A közlés, a kommunikáció folyamata alkotja azt a mechanizmust, amelynek révén megvalósul az egyéni tudatnak a társadalmiba, és fordítva: a társadalmi tudatnak az individuálisba való átalakulása. A társadalmi tudat függetlensége azonban csak viszonylagos: csak az egyes emberekre való vonatkozásukban jelentenek a világ könyvtárainak könyvkincsei szellemi gazdagságot. Ha nincs ez az eleven, értékelő észlelés, az eltárgyiasult eszme is halottá válik.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány