Kezdőlap / Önismeret / Öntudat és önismeret

Öntudat és önismeret

Ősi eredetű és teljesen érthető az embernek önmaga, saját “Én”-je iránti érdeklődése. Ki ne adta volna fel magának a kérdést: “Ki vagyok én?” A legenda szerint a delphói orákulum azt hirdette: ismerd meg tenmagadat! Szókratész filozófiai világszemléletének kiinduló elvévé tette ezt a parancsot. Hérakleitosz azt mondotta, hogy “önmagát megismerni és gondolkodni” minden ember sajátja. Minden embernek számos képe van saját “Én”- jéről, amelyek ezt különböző vetületekből mutatják: úgy, ahogy a szóban forgó ember maga magát az adott időpillanatban észleli; ahogy saját “Én”-je eszményképét elképzeli; ahogy “Én”-je a mások szemében megjelenik stb. Az ember mint a megismerés szubjektuma egyben objektumként is megjelenik saját maga számára.
A filozófia történetében az “Én” problémáját a szubjektum és az objektum, az ember és a világ, a tudat és a lét kölcsönviszonyának kérdéseként tárgyalták. Voltak, akik úgy fogták fel az “Én”-t, mint tudati mozzanatok sorozatát vagy láncolatát. Az idealista filozófia az “Én” fogalmát a szubjektuméval azonosítja, s ez utóbbit úgy értelmezi, mint önálló szellemi szubsztanciát. Már Platón rámutatott arra, hogy a lélek tevékenysége nem valamiféle passzív észlelés, hanem valóságos belső munka, amely az önmagával folytatott beszélgetés jellegét viseli. Mikor a lélek gondolkodik, nem tesz mást, mint önmagával társalkodik, önmagában kérdez és felel, állít és tagad”. Az ókorban különösen a hindu filozófusok foglalkoztak behatóbban az “Én” fogalmával, amelyet főként vallásos-mitikus szellemben értelmeztek. Descartes-nál az “Én” ugyanazt jelöli, mint az “én lelkem”, melynek következtében “Én az vagyok, ami vagyok”. Felfogása szerint a gondolkodó “Én” feltétlen bizonyossággal tudja azt, hogy gondolkodik, kételkedik és állít, akar, szeret és gyűlöl. Descartes a következőket írja: “Figyelmesen megvizsgáltam, mi vagyok én. Láttam, hogy el tudom képzelni: nincs testem, nincs világ és nincs tér, amelyben vagyok. De azért azt nem tudom elképzelni, hogy magam nem vagyok; ellenkezőleg, éppen abból, hogy azt gondolom, hogy más dolgok igazságában kételkedem, egészen világosan és bizonyosan az következik, hogy vagyok.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Az ember társas lény

Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …

Hozzászólás