Kezdőlap / Önismeret / Öntudat és önismeret

Öntudat és önismeret

Ősi eredetű és teljesen érthető az embernek önmaga, saját “Én”-je iránti érdeklődése. Ki ne adta volna fel magának a kérdést: “Ki vagyok én?” A legenda szerint a delphói orákulum azt hirdette: ismerd meg tenmagadat! Szókratész filozófiai világszemléletének kiinduló elvévé tette ezt a parancsot. Hérakleitosz azt mondotta, hogy “önmagát megismerni és gondolkodni” minden ember sajátja. Minden embernek számos képe van saját “Én”- jéről, amelyek ezt különböző vetületekből mutatják: úgy, ahogy a szóban forgó ember maga magát az adott időpillanatban észleli; ahogy saját “Én”-je eszményképét elképzeli; ahogy “Én”-je a mások szemében megjelenik stb. Az ember mint a megismerés szubjektuma egyben objektumként is megjelenik saját maga számára.
A filozófia történetében az “Én” problémáját a szubjektum és az objektum, az ember és a világ, a tudat és a lét kölcsönviszonyának kérdéseként tárgyalták. Voltak, akik úgy fogták fel az “Én”-t, mint tudati mozzanatok sorozatát vagy láncolatát. Az idealista filozófia az “Én” fogalmát a szubjektuméval azonosítja, s ez utóbbit úgy értelmezi, mint önálló szellemi szubsztanciát. Már Platón rámutatott arra, hogy a lélek tevékenysége nem valamiféle passzív észlelés, hanem valóságos belső munka, amely az önmagával folytatott beszélgetés jellegét viseli. Mikor a lélek gondolkodik, nem tesz mást, mint önmagával társalkodik, önmagában kérdez és felel, állít és tagad”. Az ókorban különösen a hindu filozófusok foglalkoztak behatóbban az “Én” fogalmával, amelyet főként vallásos-mitikus szellemben értelmeztek. Descartes-nál az “Én” ugyanazt jelöli, mint az “én lelkem”, melynek következtében “Én az vagyok, ami vagyok”. Felfogása szerint a gondolkodó “Én” feltétlen bizonyossággal tudja azt, hogy gondolkodik, kételkedik és állít, akar, szeret és gyűlöl. Descartes a következőket írja: “Figyelmesen megvizsgáltam, mi vagyok én. Láttam, hogy el tudom képzelni: nincs testem, nincs világ és nincs tér, amelyben vagyok. De azért azt nem tudom elképzelni, hogy magam nem vagyok; ellenkezőleg, éppen abból, hogy azt gondolom, hogy más dolgok igazságában kételkedem, egészen világosan és bizonyosan az következik, hogy vagyok.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A bizalmasság foka

Más emberek jelenlétében, a látható társadalmi ellenőrzés feltételei közt alakváltozáson mennek keresztül az ember pszichikus …

Hozzászólás