Kezdőlap / Önismeret / Az örömelv

Az örömelv

Freud szerint az ember olyan “gép”, melyet a szexuális energia (libidó) viszonylag állandó komplexusa, a lelket tébolyba döntő, az embert nyilaival állandóan átdöfő Erosz mozgat. A libidó beteges feszültségeknek és kisüléseknek van kitéve. Azt a dinamikai mechanizmust, amely a feszültségtől a levezetésig, a szenvedéstől a kielégülésig vezet, Freud örömelvnek nevezte. Megkülönböztette ettől a valóság elvét, amely úgy irányítja az embert, hogy elkerülje mindazt, ami fenyegetheti létében. E két elv gyakran kerül konfliktusba egymással, pedig egyensúlyuk az ép pszichikum szükséges feltétele. Ezen egyensúly megbomlása neurotikus és pszichés zavarokhoz vezet.
Minthogy Freud szerint a viselkedést uraló motívumok szexuális jellegűek, csak szerelmi sikertelenség esetében lehetséges alkotói transzformáció. A tudat különböző normákat, törvényeket, előírásokat, szabályokat alkot, amelyek a szellem cenzúrájaként elfojtják a tudatalatti szférát. Ez utóbbi csak az a normális (álmok, elszólások, elírások stb.) vagy egyenest abnormális (neurózisok, pszichózisok stb.) jelenségek területén tudja megnyilvánítani magát. A tudatos princípium és a tudattalan erők állandó konfliktusban állnak egymással: az ész ellenségként áll szemben az egyéniséggel. Az ész, az „én” „hasonlatos a lovashoz, akinek a ló hatalmasabb erejét fékeznie kell, azzal a különbséggel, hogy a lovas ezt a maga erejéből, az én pedig kölcsönvett erővel kísérli meg”. E konfliktus különös élességgel megy végbe az ideg-, s még inkább az elmebetegeknél, mikor is az „én” – Freud szerint saját otthonában, a lelken belül ütközik bele hatalmának korlátaiba. „Hirtelen olyan gondolatok keletkeznek, amelyekről nem tudjuk, honnan jöttek, és semmit sem tehetünk, hogy elűzzük őket.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A bizalmasság foka

Más emberek jelenlétében, a látható társadalmi ellenőrzés feltételei közt alakváltozáson mennek keresztül az ember pszichikus …

Hozzászólás