Hüllők

Élőhelye: e kevéssé specializálódott faj a legkülönbözőbb biotópokat meghódította, pl. erdők és mezők szélein, töltéseken, gátakon és gazosokban él, valamint felhagyott kő- és kavicsbányákban. A napos, száraz, vagy csak kissé nedves helyeket kedveli, ahol ritkásabb növényzetet és kisebb cserjéseket talál. Gyakran találni régi temetőkben és elgazosodott kertekben is. Életmódja: a …

Jegyei: erőteljes felépítésű gyík, feje nagy, magas és rövid, orra lekerekített, teste zömök, lábai vaskosak, és mérsékelten hosszú farka is viszonylag vastag. A fürge gyík esetében a nemek feltűnően különböznek: a hím oldala és alsóteste világos- vagy sötétzöld. A sötét fejtetőről egy széles, szürkés- vagy sötétbarna sáv indul, amely a …

Életmódja, szaporodása : Az első, május-júniusi szaporodás után a zöld gyíkok a megfelelő éghajlatú területeken ismét párosodnak, és június-júliusban újra tojást raknak. Egy fészekalj 20 tojásból is állhat. A fiatalok mintegy 80-85 nap után kelnek ki. A zöld gyík természetes vagy maga vájta rejtekét már kora reggel elhagyja, hogy addig …

Jegyei: igen nagy, robusztus gyík, széles fejjel és sokszor nagyon hosszú farokkal. Sárgászöld vagy zöld hátoldalán finom fekete pontozás látható. Nyakoldala, de gyakran a testoldala is világoskék vagy kékeszöld színű (a hímeknél ez élénkebb, mint a nőstényeken). Torka sárga vagy zöldes, hasa többnyire mintázatlan sárga. A fiatalok halvány- vagy csokoládébarnák, …

Jellegzetességei: közepes termetű gyík, koponyája masszív alkatú, törzse zömök, végtagjai izmosak, farka hosszú. A hímek alapszíne világos- vagy sötétzöld. sűrű, apró fekete pettyekkel borítva. hasoldaluk pedig élénk-sárga vagy zöldes, szintén fekete mintázattal. A nőstények háta is zöld vagy gyakran inkább barnászöldes, többnyire nagy, fekete, hosszanti csíkokat alkotó foltokkal, oldalukon pedig …

Jegyei: közepes méretű, robusztus gyík, feje viszonylag nagy, végtagjai erőteljesek, farka hosszú, esetleg nagyon hosszú. Mindkét nem háta világos- vagy sötétzöld (ritkán barnás). A hímek hátukon rendszerint apró fekete pontocskákat viselnek, amelyek díszes mintázatot adhatnak ki; a nőstényeknél gyakran sorokba rendeződnek és sötét jegyeket alkotnak, köztük fehéres, sárgás vagy halványzöld …

A párzásra hajlandó nőstények felkeresik a hímeket, amelyek látszólag megküzdenek egymással, de eközben rendszerint nem sebesülnek meg. A nemek egymásra találásában a jelek szerint a szaglásnak van fontos szerepe megfigyelték, hogy a hím párja kloákáját nyelvével tapogatva állapítja meg, hogy az kész-e párzani. Úgy tűnik, a hímek 2, a nőstények …

Jegyei: méretei óriásiak, alkata feltűnően erőteljes, zömök. Feje robusztus, pofatájéka felfelé szélesedik, orra lekerekített. A farok töve igen vastag, vége hosszú, elhegyesedő. A test színezete változó. Finom, gyöngyszerű pikkelyekkel borított hátoldala általában zöld, ritkán olajbarna, nagy szemű vagy sokszor igen aprólékos háló- vagy kacskaringó mintázat díszíti, amely viszont a legtöbbször …

Jellegzetességei: kis termetű, apró fejű gyík, teste enyhén lapított, és nagy, erősen ormós pikkelyekkel fedett. Színezete nem mondható egységesnek, de gyakran szürke, szürkésbarna vagy sárgás, világos, csíkokba rendeződött pöttyökkel és sötét keresztsávokkal. Nem ritkák az alig mintázott egyedek sem. Haloldala fehéres, halványzöldes vagy vörhenyes is lehet. Farka lényegesen rövidebb a …

Jellegzetességei: igen karcsú, apró fejű gyík, hát- és oldalpikkelyei erősen ormósak, farka nagyon hosszú. Háta világos- vagy sötétbarna, de lehet olajzöld, a sötét testoldaltól egy markáns, fehéres vagy sárgás csík választja el, vállfoltja kék. A hát közepén olykor elmosódott, sötét mintázat látható. A hátsó lábak és a farok alsó oldala …