LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jegyei: közepes méretű gyík, karcsú, enyhén lapított törzzsel, hosszúkás, lapos fejjel és hosszú farokkal. Alapszíne nagyon változó, a barna, a szürke és a zöld sokféle árnyalata lehet. A háton látható, rendszerint élénk foltozás a test oldalán sakktáblaszerű mintává sűrűsödik, amelyen világos és kék foltok lehetnek. A has fehéres, sárga, rózsa- vagy narancsszínű. A nászidőszak során az erősebb hímek kiszínesednek, még több és feltűnőbb kék folt díszeleg rajtuk (halványabban a nőstényeken is kialakul e jelleg). A fiatalok farkának csúcsi fele enyhén kékesszürke. A teljes hossz 230 mm. Elterjedése: a Krím, a Kaukázus, Törökország ázsiai, Irak és Irán északi részei, Dél-Türkmenisztán. A térképi ábrázolástól eltekintettünk, mivel az általunk használt lehatárolás szerint a „kettészelt’ Krím-félszigetnek éppen csak a szélén fordul elő a faj.
Élőhelye: a kaukázusi faligyík síkságon. domb- és hegyvidéken egyaránt él, rendszerint 2000 m magasságig, ritkábban 2600 m fölé is eljutott. A kőgörgetegek, köves, de dúsan benőtt patakpartok és az erdős vagy cserjés tájakon lévő szigetszerű sziklahalmok lakója. Elég gyakori a települések közelében, épületeken, így hidakon, falakon és romokon is. Életmódja: az igazán megfelelő helyeken nagy számban fordul elő, de mégsem kifejezetten társas életű. Néhány héttel a téli pihenő után a hímek meglehetősen nagy revírt foglalnak el, ahol 2-3 ivarérett nőstény társaságában élnek, és más hímet nem tűrnek meg a közelükben. Az egymással békésen megférő nőstények nemcsak a revír tulajdonosával párosodnak, hanem a szomszéd revírek gazdáival, sőt a saját revír nélkül portyázó hímekkel is. Általában 3-5 tojást raknak valamely kissé nyirkos rejtekhelyre.
