LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jellegzetességei: viszonylag karcsú gyík, lapos, enyhén nyújtott törzzsel, hosszú farokkal és apró, szemcsés hátpikkelyekkel. Színezete nagyon változékony. A hát alapszíne olajzöld, szürke, zöldes, bronzszínű vagy feketés lehet. A hát többnyire sötét középső sávját kicsiny fehéres, sárgás vagy világoszöld foltok díszíthetik, és világos sáv szegélyezheti, amely sokszor egészen a faroktájékig terjed. Gyakori az is, hogy a háton sötét rácsos vagy mozaikos mintázat látható. A has általában fehéres, világoszöldes vagy enyhén kékes színezetű. A hátpikkelyek aprók és szemcsések, míg a 10 hosszanti sorban álló haspajzsok szögletesek. Afaj különös ismertetőjele a szeme; a teljes mértékben mozgatható alsó szemhéj ugyanis átlátszó ablakot alkot. A testhossz alig haladja meg a 160 mm-t.
Elterjedése: Északnyugat-Afrika. Menorcára (Baleár-szigetek) csak betelepítették. Nagyon kedvező számára ez a terület, kedvező éghajlati és környezeti hatásai miatt. Élőhelye: a marokkói faligyík az igazán magas páratartalmat kedveli. Menorcán ezért elsősorban a napsütötte és nedves helyeken él, így növényzettel benőtt sziklákon, lágyszárúakkal és cserjékkel gazdagon borított lejtőkön, de vizenyős terepen, valamint parkokban és üde kertekben is. Nagyon szeretik a vizes terepeket, igen gyorsan mozognak csúszós sziklákon is.
Életmódja: a talajon igen ügyesen mozog. A vastagabb törzsű fákra is felmászik, egészen magasra is. Ha az időjárás megfelelő, szinte egész évben aktív marad. Tápláléka: rovarok, ízeltlábúak. Időnként bogyókat is fogyaszt.
