Tudomány

Marx volt az első, aki valóban mélyen definiálta az észt, amikor úgy jellemezte, mint azt „az egyetemes liberalitást, amely minden dologhoz úgy viszonylik, ahogy azt annak lényegi jellege megköveteli. Egészen a legutóbbi időkig a marxista filozófiai és pszichológiai irodalom nem fordított külön figyelmet az értelem és ész fogalmainak elemzésére. E …

Az ésszerű élet abban áll, hogy „a személy elfeledje magát a nemben, hogy életét az egész életére tegye fel, és feláldozza magát érette…” Hegel szerint az értelem munkájának az a lényege, hogy az egész jellegű tárgyakat alkotórészeikre bontja fel. Ebben az aktusban nyilvánul meg az értelem alapvető hatalma, képessége arra, …

A XVIII. század francia materialistái az értelmet csak negatív oldaláról vizsgálták, mint olyan tevékenységet, amely az önfenntartásra irányul és csupán személyes, az emberiségre nem kiterjedő előnyöket biztosít. Holbach például úgy határozta meg, mint a tapasztalat és elmélkedés segítségével kialakítandó készséget arra, hogy megkülönböztessük a hasznosat a károstól. Az értelemből hiányzik …

A személyiség gondolkodó tudatát az intellektuális tevékenység módja szerint két alapvető típusra osztjuk: az értelemre és az észre. Hérakleitosz volt az első gondolkodó, aki megsejtette a gondolkodás jellegének ezt a tipológiai különbözőségét, amikor rámutatott arra, hogy meghatározott, kevésbé tökéletes, korlátolt módon gondolkodva, az ember nem ér fel az általánosig. A …

A magasabb értelemrendű állatok szemléletes gondolkodással rendelkeznek, bár nincs tudatuk, mivel nem képesek elkülöníteni önmagukat közvetlen környezetüktől. Például a majom nem tudja a külső környezethez való viszonyát viszonyként észlelni, nem képes szembeállítani magát a rajta kívüli világgal, tehát nincs tudata (mégis milyen értelmesek). Tudattal csak az ember rendelkezik, és nem …

A gondolkodás nem pusztán a valóság visszatükrözésének fogalmak, hipotézisek, elméletek alakjában megvalósuló, teoretikus formája: gyakorlati feladatokat is állandóan megoldunk a gondolkodás segítségével. Már magában a gondolkodásban benne foglaltatik egy gyakorlati mozzanat, amennyiben az általánost mint az egyes dolgok életének törvényét fejezi ki. Márpedig a gyakorlatilag orientált gondolkodás éppenséggel nem más, …

A gondolkodás szervezett keresési folyamat, amely egyetlen tárgyra, a megoldandó problémára összpontosított irányultságot és koncentrációt követel. Ez a folyamat lényegileg különbözik az asszociációk kaotikus játékától, amely a rögtön különböző irányba szétáramló gondolattöredékek sorát idézi csak fel. Amikor az ember fáradt, gyakran engedi csapongani, véletlen álmodozásokba elmerülni gondolatait. Ezt nevezi Hegel …

A problémának a gondolkodási folyamatban történő megoldása képeken, fogalmakon és szimbólumokon végzett műveletek segítségével megy végbe. Ennek során a gondolkodás részeként funkcionál az összehasonlítás, az elvonatkoztatás, az általánosítás, az értékelés és a végső választás. A probléma-megoldás korántsem mindig történik új módszerekkel, és nem feltétlenül jelenti felfedezés vagy feltalálás jellegű eredeti …

A gondolkodás a tudatnak az a foka, amelyet a dolgok lényegi tulajdonságainak és viszonyainak célirányos, közvetett és általánosított emberi visszatükrözése, új eszmék alkotó létrehozása, problémák felállítása és megoldása jellemez. A gondolkodás világosan megkülönbözteti és szembeállítja egymással a tárgy elemeit, szintetikus egészbe egységesíti őket, általánosítja az érzéki tapasztalat adatait, és törvényszerűségeket …

A tudat mint folyamat feltételezi a figyelem tevékenységét is, amely igen fontos szerepet játszik mind a megismerésben, mind az ember egész lelki életében. A figyelem „nélkül semmi sincs a szellem számára…”. A figyelem az a mozzanat, amelyben a tudat birtokba veszi saját tartalmát, megragadja tárgyát, találkozik és megismerkedik vele, de …