Tag Archives: gyermekbénulás

A járványfolyamat fennmaradásának feltétele, hogy a kórokozó elhagyja a fertőzött szervezetet (a fertőzőforrást), s abból közvetlenül, vagy a külső környezetén át valamilyen alkalmas tényező közvetítésével más élő szervezetbe jusson. A fertőzött szervezetet a kórokozók általában ugyanazon az úton hagyják el, mint amelyiken bejutottak. Ennek megfelelően a kórokozók a légutak váladékaival, …

Közvetett mozgatóerők A járványfolyamat közvetett mozgatóerőinek vagy másodlagos tényezőinek azokat a természeti és társadalmi tényezőket nevezzük, amelyek önmagukban – tehát a három elsődleges tényező nélkül – nem okozhatnak fertőző betegségeket, de a járványfolyamat mindhárom elsődleges tényezőjére – kedvezően vagy kedvezőtlenül – hathatnak és ily módon a járványügyi helyzetet számottevően befolyásolják. …

Cseppfertőzés esetén a kórokozó a fertőzőforrás légutaiból a levegőbe jut s onnan kerül egy másik ember szervezetébe. A kórokozók legnagyobb számban köhögéskor és tüsszentéskor, kisebb mennyiségben egyszerű beszéd alkalmával nyálka- vagy izzadmánycseppekkel kerülnek a fertőzött szervezetből a levegőbe. A cseppfertőzés sok tényezőtől függ, így pl. a fertőző cseppek nagyságától, a …

E betegségek kórokozói elsősorban a vérben telepszenek meg, ahová a bőrön át vérszívó vektorok közvetítésével kerülnek be és ahonnan ismét és kizárólag vérszívó vektorok közvetítésével terjednek tovább. Más természetes terjedési mód nincs. A hematogén betegségek kórokozóinak megvan a maguk terjesztője, pl. a maláriáé az Anopheles nemhez tartozó szúnyogok, a kiütéses …

Az állatról emberre terjedő betegségek általában foglalkozási betegségnek tekinthető. A brucellózis pl. az állatgondozók, állatorvosok között gyakoribb, az ornithosis főként a baromfi-feldolgozó vállalatok alkalmazottait veszélyezteti. Az antropozoonózisok különböző módokon terjedhetnek. A fertőzött állatokkal való közvetlen érintkezés révén terjedhet pl. a brucellózis, a tularémia, az állatok harapása által a veszettség, elsősorban …

A bélfertőzések elleni küzdelem három irányú. Célja a fertőzőforrás semlegesítése, a terjedési lehetőségek elvágása és a szervezet ellenálló képességének fokozása. Ezeket szolgálja a betegek elkülönítése, a kórokozó-hordozók felkutatása és ártalmatlanná tétele, a legyek elleni védekezés, a megfelelő higiénés viszonyok megteremtése, jó ivóvíz és élelmiszerellátás, az emberek egészségügyi kultúrájának emelése, védőoltások …

A fertőzőképesség többnyire a betegség (a tünetek) teljes kifejlődésének szakában a legnagyobb. Általában ekkor található a legtöbb kórokozó a beteg szervezetében, ezért ürülésük is nagyobb mérvű. Egyes betegségek klinikai tünetei is elősegítik, hogy sok kórokozójusson a külvilágba (pl. dizentériában a gyakori székletürítés, szamárköhögés esetén az erős köhögés stb.). A fertőző …

Egészséges kórokozó-hordozók azok az emberek, akik szervezetükben kórokozókat hordoznak és ürítenek anélkül, hogy a kérdéses betegségen látható tünetekkel átestek volna. Főleg azért lehetnek veszélyes fertőzőforrások, mert nem tudván fertőző állapotukról, megszokott életmódjukat korlátozás nélkül folytatják és ezáltal további fertőzések kiindulópontjai lehetnek. A kórokozó-ürítés – főleg bélfertőzésekben – szakaszos lehet, azaz …

A kisgyermekek gyakran mászkálnak négykézláb a talajon, ahonnan a kórokozók a kezükre, onnan pedig szájukba juthatnak. Fontos szerepe van a talajnak a sebfertőzések: a tetanusz és a gáz-üszök terjesztésében. E betegségek kórokozói lovak és a szarvasmarhák ürülékével jutnak a talajba, ahol spóráik hosszú ideig megmaradnak, s ezért a sebek szennyezése …

A természeti és társadalmi tényezők között alapvető különbség, hogy a természeti tényezőket az ember nem, vagy csak részben irányíthatja, a társadalmi tényezők kedvező vagy kedvezőtlen hatása azonban emberi, társadalmi tevékenység eredménye. Némelykor azonban a társadalmi tényezők segítségével a természeti tényezők káros hatása is megszüntethető, vagy legalább csökkenthető (pl. a mocsarak …