Kezdőlap / Állatok / Hüllők / Erdei sikló Elaphe longissima jellegzetességei

Erdei sikló Elaphe longissima jellegzetességei

Jegyei: nagy, karcsú, hajlékony sikló, hosszúkás feje élesen elhatárolódik a nyaktól, szeme viszonylag nagy, szembogara kerek, testpikkelyei simák, farka pedig hosszú. Teste sárgásbarna, barna vagy olajszínű, és eltekintve attól, hogy hátán és oldalán számos pikkely fehéren szegett, mintázatlan. Tarkóján oldalt halvány- vagy mélysárga, gyakran sötét keretes folt lehet. Hasa fehéres vagy sárga. Az erdei siklókon egyes tájakon gyenge hosszanti sávok jelenhetnek meg. A fiatalok színezete feltűnő: markáns fejrajzolatukon kívül sárgás vagy barnás alapon több sor sötét folt látható. Teljes hossza 140-160 cm, délen 200 cm is lehet. Elterjedése: Spanyolország északkeleti része (elszigetelten északon is), Francia és Olaszország, Szicília, Szardínia, Svájc, Németország és Lengyelország déli része, Ausztria. Csehország, Szlovákia, Magyarország, a Balkán, Kis-Ázsia, a Kaukázus és Észak-Irán. Hazánkban a zavartalan, középhegységi erdőket kedveli.
Élőhelye: elsősorban a meleg, erősen napsütötte tájak. Lombos erdők szélén a bokrosokban, ritkás, aljnövényzetben gazdag ligetekben és sziklás, elszórtan fás tájakon telepszik meg. Az erdei sikló szívesen tartózkodik omladozó falakon vagy a művelt földek közötti összehordott kőhalmokon és kőkerítéseken. Sík-, domb- és hegyvidéken (1800 m-ig) egyaránt megtalálható.
Életmódja: e nappal és szürkület idején aktív faj április közepén vagy május elején hagyja el téli szállását. Ekkor idejének nagy részét napozással tölti. A nászidőszak május végén vagy június elején kezdődik.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Az Erdei béka elterjedése

Franciaországtól Németország középső részein át keleten a Fekete-tengerig és délen az Égei – tengerig megtalálható. …

Leave a Reply