LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Élőhelye: e kevéssé specializálódott faj a legkülönbözőbb biotópokat meghódította, pl. erdők és mezők szélein, töltéseken, gátakon és gazosokban él, valamint felhagyott kő- és kavicsbányákban. A napos, száraz, vagy csak kissé nedves helyeket kedveli, ahol ritkásabb növényzetet és kisebb cserjéseket talál. Gyakran találni régi temetőkben és elgazosodott kertekben is.
Életmódja: a téli pihenő után, amely a közép-európai fürge gyíkoknál októbertől március végéig, április elejéig tart, először a fiatalok bújnak elő, majd a hímek, és csak 2-3 héttel később a nőstények. Szép időben reggelente már 8 óra körül elhagyják búvóhelyüket, hogy kiadós napfürdőt vegyenek. Ha már kb. 38 °C-ra melegedtek, félárnyékba vonulnak, hogy vadásszanak vagy párt keressenek maguknak. A hímek április végére már befejezik az évi első vedlésüket, és szép zöld nászruhát öltenek. Rendszerint minden párzásra kész nősténnyel párosodnak, bár tavasszal állandó párt is alkothatnak: ilyenkor együtt napoznak kedvenc helyükön. A szaporodási időszakban az idősebb hímek erősen territóriumtartók. Az alkalmas nőstények keresése közben olykor elhagyják saját revírjüket, és így más hímekkel is összetalálkoznak. Ilyenkor harciassá válnak, és meghatározott szabályok szerint látszatharcot kezdenek: az ellenfelek mellső lábukon felágaskodnak, testüket oldalra lefektetik, fejüket leszegik és torkukat kidüllesztik. Ebben a pózban nem közelítenek egymáshoz, hanem oldalukat mutatják hivalkodóan. Amennyiben azonos erejűnek ítélik egymást, közelebb kerülnek, és igyekeznek a másik tarkójába harapni. Ha egyikük úgy érzi, veszített, megfutamodik vagy meghunyászkodik legyőzője előtt, és megadó testtartást vesz fel: testét a talajra szorítja, lábait felemeli, és gyorsan fel-le ingatja magát.
