Hipnózis

Egészen pontos meghatározását még mindig nem ismerik, pedig a jelenséget magát viszont igen jól. Az a megállapítás mindenesetre érvényes, hogy az álom és ébrenlét közötti, valamiféle “féltudatos” állapot. Ebben az állapotban a testi működések gyengülnek, a szellemiek viszont felerősödnek.
A hipnózis folyamán külső elképzelést (szuggesztiót) kínálunk fel a páciensnek, aki ezt elfogadja. (Önhipnózis esetében ugyanazon személy kínálja fel és fogadja is el a szuggesztiót.) Elfogadás, jóváhagyás nélkül nincs. Ezért mondja sok szerző, hogy minden hipnózis önhipnózis.
A hipnózist célszerű kissé elsötétített, csendes helyiségben végezni, mert így távol tarthatjuk a felesleges ingereket. Ha többször megismerünk egy hipnogén ingert, akkor a hatást később bármikor gyorsan felidézhetjük. A hipnózishoz nem csupán a kísérleti személy beleegyezése szükséges, hanem a meggyőződése is, hogy a hipnotizőr csak a javát akarja. Ez a bizalomteli várakozás határozza meg a hipnózis hatékonyságát.
A hipnózis mély hatást gyakorol az egész szervezetre. A légzés és a pulzus lassítható, illetve gyorsítható. Befolyásolható még a gyomornedv-kiválasztás, az izzadás, a köhögés, a hányás, az ásítás, a tüsszentés, a szexuális funkciók, a menstruáció, az anyagcsere, a pupillák nagysága, a széklet és a vizelet kiválasztása. Mindezeken kívül még, úgynevezett negatív és pozitív érzékcsalódások is előidézhetők.
Negatív érzékcsalódás például, ha megfelelő szuggesztiók hatására, nem veszünk észre ott lévő tárgyakat, tehát minden gond nélkül átgyalogolunk egy kanapén, ha azt a szuggesztiót kaptuk, hogy a szoba teljesen üres.
Pozitív érzékcsalódás például, – egy ismert kártya trükk – ha elhitetjük a klienssel, hogy egy bizonyos kártyalap hátulján nagy, színes pötty van és a továbbiakban bárhol fel fogja ismerni ezt a lapot. És valóban a pakliból nagy biztonsággal ki is választja, holott semmiféle jel nincs is a kártyalapon.
Sokan hiszik azt, hogy a hipnózis egy alvásszerű állapot. Külsőleg van hasonlóság a hipnózis és az álom között, de lényegét tekintve merőben más a két állapot. A hipnózis egy beszűkült tudatállapot, azonban e szűk határok között gyakorlatilag az álmosságtól a túléberségig minden előfordulhat. Pavlov elképzelése szerint az agynak csak bizonyos részei állnak le vagy kerülnek gátlás alá, de az egész agy soha.
A hipnotizált személy tudata legnagyobb részében a hipnotizőrre irányul. Ezt a kapcsolatot nevezzük “rapport”-nak. Ezalatt a környezeti ingerek háttérbe szorulnak, a hipnotizőr szavai pedig előtérbe lépnek, amit a kísérleti személy nagyon intenzíven fog fel. Ebben a helyzetben a kritikai érték működése alábbhagy, de nem szűnik meg egészen. Ezt akkor láthatjuk tisztán, ha a kliensnek olyan szuggesztiót adunk, hogy például lőjön rá valakire. Ekkor a “varázslat” rögtön megtörik és a kliens felébred.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Értelmi retardáció

A népességnek mintegy 3 százaléka – ami elég tetemes rész! – olyan alacsony teljesítményt nyújt …

Hozzászólás