Kezdőlap / Állatok / Hüllők / Horvát faligyík Lacerta horvathi

Horvát faligyík Lacerta horvathi

Jegyei: kis növésű, karcsú gyík, lapos feje tompa orrban végződik, farka hosszú, erős, elvékonyodó. Hátoldalán a tarkótól induló és gyakran még a farokra is kiterjedő, széles, olajszínű vagy világosszürke sáv fut végig. Oldalán széles, sötét vagy világos rőtbarna, fogazott szegélyű csík látható, amely a farkon sötét foltsorba megy át. A hát közepén rendszerint gyér sötétbarna foltozás látható, amely finom középvonallá állhat össze. Lábain a sötét pettyezés kevésbé feltűnő. Torka piszkosfehér, hasa, végtagjainak belső oldala és részben a farok alsó oldala sárga vagy zöldessárga. A hímek feje masszívabb, faroktöve vastagabb, és farka hosszabb, mint a nőstényeké. A fiatalok farka kissé zöldes. A teljes hossz 185 mm.
Elterjedése: néhány kicsiny, elszigetelt populációból áll, amelyek Ausztria, Olaszország és Szlovénia határán, az Isztriai-félsziget némely pontján és a dalmát tengerparton (Sibenikig) találhatók. Bár a jelenlegi Magyarországon nem él, tudományos neve Horváth Gézát, a Magyar Természettudományi Múzeum egykori főigazgatóját örökíti meg. Élőhelye: 500-2000 m tengerszint feletti magasságban él, meredek, repedezett, karsztos sziklafalakon. Helyenként kevésbé „klasszikus” biotópokban is előfordul, pl. a Plitvicai-tavakból kiemelkedő kopár sziklákon. Hűvösebb időben (napon 15 °C-nál, árnyékban 12 °C-nál) is megfigyelhető rejtekétől távolabb. Alacsonyabban fekvő területeken a fali- és az elevenszülő gyíkkal együtt is előfordulhat. Tápláléka: bogarak, pókok, százlábúak és repülő rovarok, amelyeket ugorva kap el.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Kecskebéka fejlődési rendellenességek

A kecskebékáknál felfedeztek fejlődési rendellenességeket, amelyek miatt már környezeti mérgezés hatására is gyanakodtak, onnan adódnak, …

Leave a Reply